Kiss-Teleki RitaKiss-Teleki Rita költőnek 6 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
729.
| 2026.08.06 08:02 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | a kéz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna! Nagyon szépen köszönöm a részletes olvasást! Teljesen igazad van abban, hogy a szöveg helyenként nehézkes és szaggatott, de ezt szerzőként úgy éreztem, meg kell engednem a versnek. Ez tükrözi azt a belső küzdelmet, amit a test feszültsége kivált. Emiatt nem szívesen nyúlnék hozzá, félek, hogy a csiszolással a vers tétje és sűrűsége csökkenne. Köszönöm az értékes visszajelzést! Rita | 728.
| 2026.08.06 07:58 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | más helyen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás! Nagyon köszönöm az alapos olvasást és az értékes szempontokat. Örömmel látom, hogy a „véres út” és a tenyér képe működik a befogadás során. A második versszak nyelvi nyerssége szándékos kontraszt az indítás után, ott a megdöbbenést kerestem. A címen valóban érdemes elgondolkodnom, szívesen megváltoztatom, ha ezen múlik a vers sorsa. Rita | 727.
| 2026.08.05 15:08 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | a kéz
|
| Válasz erre | Kedves Rita!
Nagyon jó, ahogy az érzések egymásra halmozódnak a versben, és a kavargó gondolatokat és érzelmeket is szépen tükrözi a szaggatott megfogalmazás. Ebben rejlik azonban a vers legnagyobb hiányossága is: néhol már annyira szétesik a szöveg, hogy kissé zavaros, nehézkes lesz. Egy kis csiszolással sokkal jobb is lehetne!
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 726.
| 2026.08.05 07:29 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | más helyen
|
| Válasz erre | Az első versszak nagyon lágyan dalol egyfajta érzelmi impresszionizmussal. A második résznél viszont becsúszik némi mesterkéltség: az "ezt már fájod", de nem tesz jót a a "rádnyomja hogy mit akar" nyersesége, megformálatlansága sem. A befejezés ügyesen bánik bizonyos toposzokkal, a "máshelyen"-el elismeri, hogy mennyire bejáratottak, minthogy az olvasónak határozott elképzelése lehet arról, hogy általában hol vannak. A "véres úton véres léptek" fokozása is egészen tudatosnak érződik, és a véres út képe nem is konvencionális.
Erős képi logika formál egy olyan, akár mozgó szoborkompozícióba/ animációba kívánkozó jelentést, hogy a kérő tenyér felfogja az embert, ha beleesik; ahogyan néha az embernek megtartó hatású érzés, ha adni tud; de szólhat ez csak a viszonzás kérdéséről is. Viszont érdekes, hogy a cím ehhez nem igazán kapcsolódik. Szerintem az is átgondolandó lenne, ezt a címet gyakorlatilag bármilyen versnek lehetne adni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 725.
| 2026.08.04 08:48 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | más helyen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea! Nagyon köszönöm az elismerő szavakat, és boldoggá tesz, hogy a vers át tudta adni ezt az atmoszférát. Teljesen igazad van, a „ha” kötőszóval tisztábbá válik a záró gondolat, így ha a vers ebben a formában elnyeri a tetszéseteket és átmegy a szűrésen, nagyon megköszönöm, ha – amennyiben van rá technikai lehetőséged – átvezeted ezt a javítást a szövegen. Köszönöm szépen a figyelmedet és a segítségedet! Szeretettel: Rita | 724.
| 2026.08.04 08:42 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | hordozlak
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Adri! Köszönöm a visszajelzést! Teljesen igazad van, a nyelvtani szerkezet valóban megengedi azt az olvasatot is, hogy a múlt nem temet el engem (vagy bármi mást) – de talán ez nem válik a vers hátrányára, számomra mindkét megközelítés jól illeszkedik a megbékélés folyamatához: a múlt sem temetődik el, és engem sem temet maga alá az emlékezés. Köszönöm a figyelmedet, Rita | 723.
| 2026.08.03 22:14 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | más helyen
|
| Válasz erre | Kedves Rita!
A verset olvasva tényleg "más helyen" érzem magam, ügyesen teremt atmoszférát, lágyan, aprólékosan bánik a szavakkal. Szépen, gördülékenyen folyó szöveg.
Arra figyeljen jobban, hogy a költőiség oltárán ne áldozza fel a nyelvet. Pl. a végén az "elesel" elé kellene egy "ha".
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 722.
| 2026.08.03 21:10 | Simon Adri - szerki -- re: meo | hordozlak
|
Válasz erre
Előzmény | Elnézést, fejben valamiért a "temet" elé tettem a "de" kötőszót. "de nem is lesz néma" - ezt én is javasoltam, hogy "de" vezesse át.
Értem immár a "temet" szerepét, a szerzői intenció szerint a "nem temet" arra utal, hogy a múlt nem temetődik el, tovább él. A vers nyelvi működése viszont inkább azt sugallja, hogy a múlt vagy az emlék nem temet (engem, vagy általános értelemben bármit). A két jelentés közeli, de nem azonos, ezért a sorban (és bennem) marad egy enyhe grammatikai és szemantikai bizonytalanság. | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 721.
| 2026.08.03 08:51 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | hordozlak
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Adri! A „nem temet” nálam arra utal, hogy ez a megélt múlt nem lezárt és halott dolog, nem akar eltemetődni, hanem élőn dolgozik bennem tovább. A „de” kötőszóval (nem követel / de nem is lesz néma) a csend és a beszéd közti feszültséget szerettem volna megmutatni. Hogy a követelés hiánya ellenére sem borul rá a csend. Amit Mária javasolt, elfogadtam, mert valóban ellenpontozza a követelés hiányát és a megszólalás belső kényszerét. Köszönöm, Rita | | A fenti posztra érkezett válaszok: Simon Adri - szerki | 720. 719. 718.
| 2026.07.30 09:54 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | hordozlak
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!Nagyon köszönöm a hozzászólásodat! Fontos megerősítés számomra, hogy Te is anyaversként találtál utat a szöveghez. Pontosan erről a mély kötelékről, az örökölt terhekről és a végső megbékélésről van szó. A harmadik versszak logikáját és a kötőszavak használatát illetően az Általad javasolt cserét maximálisan elfogadom:„nem követel de nem is lesz néma kitörni készül és nem temet”Amennyiben a vers ebben a formában elnyeri a tetszéseteket és átmegy a szűrésen, nagyon hálás lennék, ha – amennyiben van rá technikai lehetőséged – átvezetnéd ezt a módosítást a szövegen.Köszönöm szépen a figyelmedet és az építő felvetést! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki, Simon Adri - szerki | 717.
| 2026.07.30 09:47 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | hordozlak
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Adri!Köszönöm a részletes, kétlépcsős meo-t, nagyon izgalmas volt látni, hogyan alakult benned a vers képe az újraolvasással. Az anya-lánya kapcsolat dinamikája, az alá-fölé rendeltség elsimulása és a minták hordozása valóban a szöveg legmélyebb rétege.Hálás vagyok az értő figyelmedért! | 716.
| 2026.07.30 09:44 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | hordozlak
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!Köszönöm a részletes meo-t és a dicsérő szavakat a nyelvzenével, valamint a zárással kapcsolatban. A múlt hajlongása számomra az emlékek utólagos alakítását, a jelen igényeihez való idomulását jelentette, ami a megbékéléssel végre megszűnik, és már "nem követel". Az első szakasz szándékos kontrasztként indít, hogy a vers utána megemelkedhessen. Köszönöm a figyelmedet és a meglátásaidat! | 715.
| 2026.07.30 03:33 | Simon Adri - szerki -- re: meo | hordozlak
|
Válasz erre
Előzmény | Jó olvasni, hogy te is. :)
A "nem temet" azt akarja kifejezni, hogy kiitörni készül (a gyász, az emlék, a szeretet, a trauma, egy kapcsolat lenyomata), de nem temet maga alá? Rita mit mond? | 714.
| 2026.07.29 15:54 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | hordozlak
|
Válasz erre
Előzmény | Én is anyaversnek olvastam, de kicsit elbizonytalanodtam, nem mertem leírni. Jó volt olvasni, hogy te is annak látod.
A vers semleges felvezetéssel kezdődik, ami inkább töltőanyag, de ritmikai funkciója van. A vers itt kezdődik:
"már nem engedem hogy te integess"
Onnan minden sor fontos.
Az és és de használata szerintem is illogikus; mintha fel lenne cserélve. Nekem így érthető:
nem követel
de nem is lesz néma
kitörni készül és nem temet
Kíváncsian várom a költő mit gondolt erről. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Simon Adri - szerki, teleki.rita@gmail.com | 713.
| 2026.07.27 03:56 | Simon Adri - szerki -- meo | hordozlak
|
| Válasz erre | Újraolvastam néhány órával később a verset, és az történt, hogy már nem zavar a "te integess" te-je és az integetés ismétlése.
nem követel
de nem is marad néma
-- talán így pontosabb. Szótagszámban talán túl sok lehetne, de nem igazán releváns a szótagok száma a versben, inkább ritmikai egységesség jellemzi, abba pedig belefér.
Amit a temetésről és a zárlatról írtam, az tovább erősödött bennem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 712. 711.
| 2026.07.26 19:27 | Simon Adri - szerki -- meo | hordozlak
|
| Válasz erre | Számomra, talán a személyes értelmezésből fakadóan is, a "nem hajlong és nem követel" pontos és érzékletes kifejezése az anyával való alá-fölé rendeltségi játszmák elsimulásának (bennem anyaversként olvasódott a költemény).
Ahol még dolgoznék a szövegen: "már nem engedem, hogy te integess"-ben a "te" töltelékszónak tűnik, bár értem, hogy nélküle megtörik a vers ritmikája. Lehet, hogy a "hogy poros az természetes" sort is át kellene fogalmazni kicsit líraibb hangvételűre, és egy teljesen új rímpárt keresni erre a két sorra. A "ne integess" ismétlésének nem látom, hogy lenne funkciója, szerintem ha csak egyszer hangzana el ez a fájdalmas felszólítás, nagyobb ereje lenne; vagy ha mégis megismételjük, akkor a folytatásban kapjon valamilyen jelentésbeli erősödést - jelen formában inkább csak visszhangnak hat.
"Kitörni készül, de nem temet" - itt nem érzem a logikai ellentétet az összehasonlított egységek közt, amit a "de" implikálna. "Nem is lesz néma" - itt is gondolkodnék még egy jobb megoldáson, ami a gondolati ívet pontosabban építi tovább. A "ringattad belém az életet" zárlatban még hiányolok egy erősebb, összegző gesztust, valami nagyobb tétet. A "hordozlak" nagyon szép kép, de az előző sorok alapján talán nemcsak a szeretet, hanem az örökölt terhek, sebek és szerepek továbbvitelének kérdése is ott van benne. Jó lenne, ha a befejezés ezt a kettősséget is megszólaltatná. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 710.
| 2026.07.26 18:15 | Simon Adri - szerki -- meo | a kéz
|
| Válasz erre | Látomás, mint amit senkit se illet?
Együtt hajol földig - kivel együtt?
Alapvetően kedvelem a látomásos, némileg obskúrus jelentésű szövegeket, nem feltétlenül akarok mindent megérteni, ha verset olvasok, de itt túl sok a bizonytalanság nemcsak a mondatszerkezeti, szintaktikai szinten. Egyébként ígéretes szöveg, megvan benne az a kraft, amitől azt érzem, hogy ha dolgoznak még vele, jó szöveg lehet belőle. | 709.
| 2026.07.26 17:40 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | a kéz
|
| Válasz erre | Kedves Rita!
Nehezen olvasható a Péter által is említett szintaktikai bizonytalanság miatt.
Kicsit egyértelműsítse a nyelvtani szerkezetet.
Üdvözlettel: TZ | 708.
| 2026.07.23 21:31 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | hordozlak
|
| Válasz erre | Finom, törékeny érzelmeket hordoz a vers, önmagát is elringatja a versszakok közötti ismétlésekkel. Nem annyira illik ehhez viszont a felütés, az első két sor és az utánuk jövő kacsintó-somolygó kijelentés; az ilyen referenciális fordulatok villanásszerűen, pattogóan csapódnak le az olvasóban és ilyen befogadási ütemre hangolják elő. Persze az első versszakhatár már egyértelműen átvezet valami magasztosabba; az "ezüst árnyékod csendet ölel" nyelvszépségében szépen el lehet merülni. Az "ezüst árnyék" első látásra képzavar, túlcsorduló, érzékleteknek megfelelni nem tudó szimbolizmus, hiszen az ezüst általában a fényesség, tündöklés attribútuma; az impresszionista fantázia számára azonban könnyen előállnak azok a meghitt légköri körülmények, amelyekben az "ezüst árnyék" nem túlzás.
Az a ritmus, ami ebben a versszakban kibontakozik- minthogy már nem interferál vele az első versszak felütésének pattogóssága- kifejezetten gyönyörű nyelvzenét bont ki. A "hajlongó múlt" viszont kicsit sok, a mozgásélmény ugyan tökéletesen illik a kompozícióba, nem egészen követhető- vagy itt a visszamenőleges átértelmezésekről lenne szó, az egyet nem értés torzításairól? Esetleg arról, hogy ezek által a múlt meghajol a jelen előtt, alárendelődik és idomul a felek igényeinek? Végül is a "követel" ilyen kiegészítést kér maga mellé és kézenfekő az "és" által összekötötteket két pólusként venni.
A zárás a megbékélést a jó élmények felidézésével koronázza, szép az utolsó sor. Még nem szavazok, várok más szerkesztők véleményére. Elsősorban eltartónak érzem az első versszak könnyedségét, frázisosságát. | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 707.
| 2026.04.16 11:43 | Fűri Mária - szerki -- meo | a kéz
|
| Válasz erre | Hogy PONTOSAN mire akar kifutni a vers, nem értem. Mégis tetszik, és érdekesnek találom. A nyakon lenne a kéz, a lírai én saját nyakán? Ez meglehetősen szokatlan közelítés. Így a cím is rendben van, fontossá válik a kéz. Mintha a külvilággal kapcsolatot teremtő kéz és szem is inkább a belső világhoz tartozna, mint a külsőhöz. Csaknem lehetetlen kilépni önmagunkból -- számomra ez a summája a versnek. | 706.
| 2026.04.14 21:46 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | a kéz
|
| Válasz erre | Egyetértek Péterrel a címmel kapcsolatban. Szerintem a legfontosabb, amivel foglalkozni kellene az a "forró érzetek", hiszen szinte ez az, ez és a hozzá hasonló frázisok, amiket a vers meg akar haladni, illetve amik mögé néz szinte az összes többi sorban. Ez a szóösszetétel egy picit vulgárisan hat, de nem jó értelemben, mert nem segíti az elszakadást a bevett, megszokott regiszterektől, hanem inkább még hozzájuk kapcsol. A "bent sóhajt kint recseg" különösen érzékletes mozzanat, az egyik leghatásosabb rész a versben az "idegek messzire nyúlnak"- ra következő rím mellett. | 705.
| 2026.04.09 11:41 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | a kéz
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a részletes olvasást és a szempontokat! Az elején a kuszább szerkezetet és az egyszerűbb címet tudatosan hagytam így, mert nekem ebben a formában adja vissza leginkább azt az érzést, amiből a vers született. A véleményedet mindenképpen elteszem magamnak, köszönöm még egyszer! | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 |
|
