Karaffa GyulaKaraffa Gyula költőnek 4 feldolgozatlan és 3 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1479.
| 2026.03.31 17:22 | Bártfai Attila Márk - szerki -- re: Nádasdy
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyula!
Magam az elmúlt hónapokban nagyon elfoglalt voltam. Pár napja tértem vissza. Nádasdy Ádámot személyesen ismertem és a halála egybeesett a Dokk-ra való visszatérésemmel ezért siettem kifejezni gyászomat. Amikor jelezted Konczek József költő barátod halálát én nem voltam aktív a Dokk-on. Fogadd őszinte részvétemet! Amennyire én érzékelem, a legtöbb szerző több reakciót kap mint valaha, hiszen eleve kevés szerző van most jelen és viszonylag sok szerkesztő. Természetesen tévedhetek. Nagyon nehéz egyébként olyan szerzőknek újat írni, akik régóta itt vannak. Itt, szerintem az van, ami a közös emberi világunkban bárhol. Hol ilyen a hangulat, hol olyan, hol olajozott a kommunikáció, hol akadozó; ez pedig olykor dűhítő, máskor fárasztó és néha érdektelen. A Dokk-tól teljesen függetlenül én rendre azt érzem, hogy egyre kevesebb ember számára tudom elmondani azt, ami engem érdekel vagy azt amire én jutottam. Szerintem mások se nekem azt, amit és amire ők. Az a gyanúm, hogy ez egy globális jelenség. Most éppen ilyen a világ-táj amin áthaladunk. Lesz ez még gyönyörű, megkapó és barátságos!
Üdv.
Márk | 1478.
| 2026.03.31 16:13 | krasznaigyula9@gmail.com -- Nádasdy
|
| Válasz erre | Isten nyugosztalja Nádasdy Ádámot!
((((((( Én, mint egy majd két évtizede dokkos szerző (többször szerkesztő, többször tulajdonostárs) feltettem egy gyászhírt, Konczek József költő barátom haláláról... SEMMI REAKCIÓ SEM A TULAJOKTÓL, SEM A SZERKESZTŐSÉGTŐL. Feltettem egy hírt, miszerint Lackfi János Kossuth díjat kapott, egy szerkesztő reagáűlt rá, sem a tulajdonosok, sem a szerkesztőség egy sorral sem!!!! Feltettem egy esszét, egy kritikai észrevétel nélkül került mulandba. Kérdezem, mi van itt????? Ennyire személytelenné lett a Dokk???? Mi a f.szt keressünk akkor mi itt??? Mit kapunk mi a mostani Dokktól????)))))) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bártfai Attila Márk - szerki | 1477.
| 2026.03.21 10:53 | krasznaigyula9@gmail.com -- Lackfi és a Kossuth díja...
|
| Válasz erre | Itt is gratulálok Lackfi Jánosnak a Kossuth díjához, és nem ünneprontásként, de a dokkot is érintő gondolatok miatt teszem ide ezt a cikket, NAGYON érdemes bemásolni és elolvasni. Jónás Tamás is megszólalt ez ügyben.
(És ez az említett egykori dokk.hu épp haldoklik még akkor is, ha a szerkesztőgárda elismert szerzőkből áll. Imrének el kellene gondolkodnia ezen-azon.)
https://index.hu/kultur/2026/03/20/kossuth-dij-lackfi-janos-szabo-t-anna-jonas-tamas-allami-dijak-magyar-irodalom-vita/ | 1476.
| 2026.03.19 17:14 | Fűri Mária - szerki -- meo | Önként
|
| Válasz erre | Kétségtelen, hogy egy haikut vagy négysorost könnyebb elolvasni.
Nem prózának látom, gondolatvezetését tekintve elbeszélő költeménynek. Rímtelen, nem beskatulyázható, de jól működő gondolatritmussal. Ha az ember rá tudja szánni a megfelelő időt, jó ez. Lehet én is húznak ezt-azt, pl. igazam van vagy igazam van, de el tudom ezt engedni. Épp a történet alapos leírása és a morfondírozások csorbítatlansága fog meg. Részemről marad. | 1475.
| 2026.03.18 12:08 | krasznaigyula9@gmail.com -- Konczek József halálhíre
|
| Válasz erre | 2026 március 12-én elhunyt Konczek József költő-író, a "Kilencek" talán leginkább "elfelejtett" tagja.
József Nógrád megyei születésű, Magyarnándorban látta meg a napvilágot. Isten nyugosztalja, s adja meg neki, hogy "odaát" sose fogyjon ki a borból, a pipadohányból, a kedélyességéből, a humorából, a rengeteg élménymesélésből!! | 1474.
| 2026.03.09 09:43 | krasznaigyula9@gmail.com -- re: meo | Önként
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett!
Azt gondolom (ha nem tűnik nagyképűségnek), hogy ebben a versben is saját hangomat használom, ha megnézi a többi versemet, akkor látja, szervesen illik a sorba.
Ám egyel vitatkoznék: az ív szerintem megvan, míg egy ilyen hétköznapi dologról mesélve eljutok Tandoriig. | 1473.
| 2026.03.09 08:27 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Önként
|
| Válasz erre | Kedves Gyula, naplóbejegyzésnek, élménybeszámolóval ötvözött elmélkedésnek tűnik. Olykor körülményesen, terjengősen fogalmaz (gyanús volt néhány könyvnél az hogy / mintha bebábozódott légylárvák üres / hüvelyeit találnám meg a könyvek között / de egyelőre nem zavart mert a könyvekben / nem tettek kárt egy-két helyen olvadt csak a / könyvekre - itt például rövid időn belül négyszer hangzik el, hogy "könyv"), információi helyenként feleslegesek (a túra jól sikerült mindent láttunk / amit kell), beszédmódja modoros (s lám lőn ímé). Érzésem szerint versként ez nem igazán működik - ahhoz hiányozna a feszesség, a tömörítés, és valamiféle ív. | | A fenti posztra érkezett válaszok: krasznaigyula9@gmail.com | 1472. 1471.
| 2026.03.06 13:09 | Fűri Mária - szerki -- meo | Egy a csónak
|
| Válasz erre | Kedves Gyula!
Az első három versszak meditatív hangulatához nem illik a didaktikus, megmondós zárás, sem a cím. Talán helyette az első versszak gondolati világához lehetne visszacsatolni valamilyen módon. | 1470.
| 2026.03.05 21:00 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Érdek
|
| Válasz erre | Nagyszabású gondolati költemény, ami először nagyon szerényen próbálja körüljárni az istenkérdést, a közepe táján pedig átcsap egy tendenciózusabb ostorozásba. A kettő közötti átmenet -értem itt a "ha van isten nem engedne/ semmi rosszat vélik egyre..." kezdetű, az "...a haláluk az ítélet" végű szakaszt- nagyvonalú ugrást követ el.
Az eddig a szakaszig kifejtett gondolatok- a gyermeki naivitást megidéző felütés, a minta-mintha kifejezetten bravúros, meglepően mély képe (hiszen idővel rájövünk, hogy szinte az összes ideálképünk látszat volt csupán vagy megtévesztés...) még nem foglalnak állást a lírai én részéről túl sok mindenben. A második versszak gondolatai már nem ennyire érdekesek, széttartóak is. A betetőző "ha van isten nem engedne/ semmi rosszat vélik egyre", Babits 'Zsoltár gyermekhangra' versére emlékeztet, a teljesen kiszolgáltatott gyermek mégis-morálját idézi meg. Ennek a boncolgatásában komoly expresszionista lehetőségek rejlenek, ám a szöveg itt egy nagyvonalú ugrást tesz: egyrészt állítja, hogy mivel az emberek nem hisznek istenben, nem átallanak gonoszul cselekedni; a gonoszságukat viszont úgy ábrázolja megátalkodottságként ("halott lelkek embergépek/ bár erősek és lám szépek/ mégis látni rajtuk közel/ a haláluk az ítélet") hogy az feltételezi az isteni rend létezését. És innentől ez az alaphang uralja le a szöveget, elvész a kezdeti nyomozói finomság, a reflexív hajlam.
Az "önmagukat ítélték el..." versszak szerintem nélkülözi, ami a vers többi részét méllyé és izgalmassá teszi, a következő versszak pedig a harsány aktualitásokkal egyáltalán nem emeli fel a didaktikusságát. A "vagy alattuk mert nem tudják/ merre van fenn merre van lenn/ alattuk a kicsi porszem" képes újra saját nézőpontból tárgyalni gondolati mélységeket. Ezt követően viszont ismét gyengül a szöveg originalitása, és az utolsó előtti versszakban az sem tesz neki jót, hogy a "talán az istent tán a lelket/ nevezhetnénk segítségnek" olyan egyértelműen fejezi ki a lírai én álláspontját (aki pont ilyen részek miatt kirajzolódik a kezdetben tárgyiasnak ígérkező költeményben). Az átgondolatlannak tűnő váltás és a második szakasz didaktikussága miatt múlikkal szavazok. Ezeket az érzelmi világokat most már sokkal változatosabb eszköztárral közelíthetjük meg, illetve muszáj is őket változatosabb eszköztárral megközelíteni a régi formák ilyen-olyan kompromittáltsága miatt. Az ilyen megoldások legfontosabb jellemzője talán pont az állásfoglalás hiánya, az ambivalencia- ez működteti Babits 'Zsoltár gyermekhangráját' is. Ez a fajta határozatlanság, illetve narratívák közé beszorultság jellemzi még például Borbély Szilárd Halotti Pompájának számos szövegét is, amik elképesztő erővel tudják megeleveníteni a vallásban tobzódó kételyt és a morózus ön-és emberiségostorozást. | 1469. 1468. 1467.
| 2026.02.24 22:45 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Egy a csónak
|
| Válasz erre | Tempós, nagy lélegzetekkel haladó szöveg, a csónak-látomásból több irányba is allegóriákat épít, első olvasásra széttartóan. Az első versszakban a dolgok változandósága és a "kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba" bölcsességével kombinálva, nomeg az önismeret akrobatikája jelenik meg. A második versszak a természet nagyszerűségén csodálkozik, némileg elvárásokat támasztva, feltételeket szabva, ami nem biztos, hogy segít kifejezni a túláradó természetélményt. Viszont ez a tónus megelőlegezi a vers későbbi társadalmi felelősségről szóló passzusait.
Ezt követően ugyanis az elemeknek kiszolgáltatott létformák teherbírására irányul a figyelmünk; az "elgondolkodtatót" a sorvégről egyébként mindenképpen húznám, egy vers attól vers, hogy minden sora (vagy minden második) elgondolkodtató. Ennek a kiírása bejegyzésszerűvé, esetleg anekdotikus vagy publicisztikai hangoltságúvá teszi a verset, kibillentve az olvasót.
A negyedik versszak szervesen emelkedik ki ebből az előbbi gondolatvilágból, hangsúlyoz társadalmi felelősséget, demokratikus elveket, teljesíti a cím elvárásait. Ez nemigen fér össze az első és második versszakkal, bár a felütés esetében kapcsolódási pont a hasonlóság/ különbözőség- mi VS mások relativizálása (ha a személyiségünk is ennyire képlékeny, mi jogon vonunk határokat magunk és mások között?). De a második versszak természetélménye szervesen nem illik ebbe az ívbe. | 1466. 1465.
| 2026.01.31 19:53 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Önként
|
| Válasz erre | Számomra ez inkább próza, nincs a mondatoknak olyan elmosódó többértelműsége, vagy csak sorokba tört lélegzéssel kihozható többlete, ami megindokolná a tördelést, a beállításokban, gondolatszálak vezetésében sincs olyan nem konvencionális elrendezés a központozás hiányán kívül, ami kibillentene abból az érzésből, hogy egy naplóbejegyzést olvasok. Kivételt képez talán a harmadik versszak. Ezt a hangulatot lehetne megtartani végig, de korántsem úgy, mint ahogyan a negyedik versszak képez folytatást pusztán gondolatilag. Az asszociációk lazaságában, a gondolatok összeöltésének sebességében. Például azt a felvetést, hogy "a túra jól sikerült mindent láttunk/amit kell (erdőket fákat madarakat gombákat/ vízátfolyást és göröngyöket emelkedőt és lejtőt/ várat [...]" azzal folytatni, hogy "s az emberi munka hihetetlen kitartó/ eredményét 440 méter magasan)" túl szűk lépés, túl bejegyzésszerű, túl kiszámítható.
A csattanó a végén ugyancsak a karcolat, anekdota irányába viszi el a szöveget. Bárminek is vesszük viszont, lehetne húzni belőle, akár olyan részeket, mint hogy "a és láttuk a mohovcei atomerőművet is/ a ragyogó napsütésben a távcső szépen behozta/ magát az erőművet is nem csak a hűtőtornyokat)", akár az egész negyedik versszakot. Múlikkal szavazok. | 1464.
| 2026.01.23 22:40 | Siska Péter - szerki -- meo | Korán
|
| Válasz erre | Valódi anyagból készült ez a vers, számomra a legérettebb rétegei a finom elbizonytalanodások (pl. "sámánnak is képzelő", vagy a Mátyás által is említett zárás), és ott gyengül, ahol magyarázni kezdi ezeket (pl. "értéktelenné vált", vagy "fény és árnyék szent és profán az ember"), vagy tanulságokat fogalmaz meg, ezeket visszanyesném. | 1463.
| 2026.01.23 21:30 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Lefagyott ország
|
| Válasz erre | Kedves Gyula, működő versnek érezném, ha kikerülnének belőle a felesleges, kilógó sorok.
"a hó végi kényszeres matematika
az állandó megvetettség érzése
(...)
a lózungokkal spékelt politikasült
az hogy más mennyit is keres
a kuncogó malacpersely koppanása" - ezeket húznám, kicsit megindult, de valójában végig ugyanazt mondja. Annál a hangvételnél, képhasználatnál maradnék, amivel indított, s amit az otthon tárolt anyai hamvakig meg is őrzött.
"az áramszünet szokásossága" - picit csúnya a "szokásossága", átgondolnám. A következő sorból húznám a "nagy"-ot (a mérhetetlenben már benne van), a "mellkas..." kezdetű sor a "folyamatos" nélkül szerintem erősebb lenne.
Az utolsó sor remek. | 1462.
| 2026.01.20 17:59 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Korán
|
| Válasz erre | Nagyon éles- körvonalas, tökéletesen követhető vers, távol tartja magától az irracionális birizgálását, a nyersen érzékileg-érzelmileg hatni akaró költői képeket. Érdekes viszont, hogy az utolsó versszak végül is úgy állítja be ezt az egész sajátságosan megcsinált látomást, mint ami az "álomtól szabadult elme csapongásának" játéka csak- mintha az első négy versszakban kifejtett világkép mesebeli kereksége ('székely himnusz- kereszt- háziáldás' mint az "Isten-haza-család" szentháromsága; "fény és árnyék szent és profán...") a rögvalósággal szemben illékony, átmeneti menhelyet jelentenének. Én ezért az önfelszámoló, reflektív keretezésért szavazok inkább maraddal. | 1461.
| 2026.01.19 09:58 | krasznaigyula9@gmail.com -- re: meo | Meggyógyítá
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves BAM!
Lehet, hogy a fülednek (szemednek) ez a szó ilyen környezetben furcsa, de általánosan csak annyit jelent, hogy prostituált. Na,m ha azt írtam volna, akkor az aztán alaposan ki lenne sikolva a szövegből.
Másik: a nép körében terjedő "Jézusos" történetek egyikát sem tartom sem én, sem a npérajz vallásellenes trollkodásnak, ugyanis az egyszerű néplélek szinte természetesnek veszi-vette, hogy pl. Jézus errefelé is járt, azaz nálunk, de azt sem, hogy ő is evett-ivott, ürített, és a legenda szerint még szeretett is. Ezek a történetek épphogy erősítik a néplélekben a hitet, azt, hogy ebben a környezetben, ahol mi élünk, lehet valaki szent, lehet valaki jó, és ugyanúgy taníthat, mint az egyszerű emberek által ismeretlen Újszövetségben.
Egy szemléletes példa, egy vicc:
Útszéli keresztet szentel a pap, amin fából faragott Jézus korpusz ékeskedik. Mindenki leveszi a kalapját és térdet hajt, csak Józsibácsi nem.
-Józsibácsi, kend miért nem hajt térdet s veszi le a kalapját a mi Jézus urunk előtt?
-Mert én még ismertem szilvafa korábul, azér' - válaszolja az öreg. | 1460. 1459.
| 2026.01.14 15:21 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Valaki
|
| Válasz erre | Tisztelt Karaffa Gyula!
Túlnyomórészt egyetértek V. Szabó Tamás kritikájával, de szeretném hozzátenni, hogy az utolsó három sorban szerintem egy nagyon jó gondolatot fogalmazott meg. HA van kedve, érdemes lenne azt megtartani, és egy új versbe/prózába beépíteni.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 1458.
| 2026.01.14 15:19 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Íme az ember
|
| Válasz erre | Tisztelt Karaffa Gyula!
Érdemes az EMBER-t csupa nagybetűvel írni? Nekem kicsit feleslegesnek tűnik.
Ettől az apróságtól eltekintve ez remek vers lett, jó a lüktetése, és sajnos nagyon találó... Különösen a második versszak tetszett - ez egy nagyon jó allegória!
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 1457.
| 2026.01.14 15:16 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Lefagyott ország
|
| Válasz erre | Tisztelt Karaffa Gyula!
Ez így kicsit túlírt, pl. három sor is van a pénz hiányáról, és a "lózungokkal spékelt politikasült" nagyon erőltetetten hangzik. Szerintem sokkal ütősebb vers lenne, ha meghúzná egy kicsit, hogy tömörebb legyen.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 1456.
| 2026.01.14 13:56 | krasznaigyula9@gmail.com -- re: meo | Meggyógyítá
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna!
Bizony, ahogy írja, "disznó viccek gyűjteményében" is megtalálható ez a történet is. Naná, hogy meg, ám (ha elmerülünk a néprajz ezen műfajában, akkor rádöbbenünk) az "őseredeti" történet az esetek döntően nagyobb részében valamilyen népmese volt, amiből aztán az időhiányos, vagy a városi ember csinált viccet úgy, hogy tömörített, az eredeti mesélő mondatait hosszúnak tartva, abból elhagyta a szerinte nem lényegeseket, és így valóban "disznó vicc" lett mind. Ám, ha az eredeti, gyűjtött meséket megnézzük, azokban (minden változatában) mindig megtalálható az azt a változatot előadó mesélő személyisége, fantáziája, esetleg néhány változtatása, a történet kiszínezése, vagy épp a saját lakhelyére jellemző tájszavak használata. A vicc a mesék "romlásából" keletkezik/keletkezett, és igaza van, minden "disznó viccnek" van eredeti magyar meséje, de nem minden meséből lett vicc (bár a fene se tudja).
Én elkövettem azt a nagy "hibát", hogy a vicceket "visszamesésítettem", de azokat nem mondom, hanem leírtam! Ez a néprajzos berkekben nagy hiba, mert szinte csak a mondott mesét fogadják el értéknek, és gyűjtendő verziónak, változatnak. Nos, az én meséim az én verzióim, és ezek a mesék bár alaptörténetben a "disznó viccek" alaptörténetei, de egy új, saját mesém. (Úgy szoktam mondani, ha egy egyszerű parasztember lennék, és mondanám ezeket a meséket, úgy zarándokolnának hozzám a néprajzosok, hogy egy napom sem lenne szabad.)
Ez a mese a "Jézusos mesék-szólások" című új meséskönyvem egyik darabja lesz, és azt egyáltalán nem szégyellem. (Burány Béla a Délvidéken talált olyan mesét, aminek tíz-húsz változata is közszájon forgott, mindet felgyűjtötte, ajánlom a figyelmébe a Mé' piros a gólya csőre című mesegyűjteményét, ami szerintem a maga 1072 oldalával még így sem teljes.)
Egyébként én nem tudom jól mondani, de van olyan (mégpedig asszony), aki a meséim előadásából sok pénzt keresett már, hiszen önálló estjein meséli (felolvassa) azokat. | 1455.
| 2026.01.13 18:54 | Fűri Mária - szerki -- meo | Korán
|
| Válasz erre | Kedves Gyula!
Csatlakozom Márkhoz. Nagyon jó arányérzékkel megírt vers. A didaktikus elemek, a képek, a tárgyak, a gondolatok mind a helyén van, és kiegyensúlyozza egymást. Marasztalom én is. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 |
|
