Katalin SzilasiKatalin Szilasi költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
18. 17.
| 2026.06.08 15:25 | Siska Péter - szerki -- meo | És
|
| Válasz erre | Ennek a szövegnek az ereje szerintem a váratlan egymás mellé helyezésekben (és a finom önreflexióban) rejlik. Nem az egyes elemek szimbolikus súlya, hanem inkább a különös esetlegességük miatt. Bennem működik ez a heterogén tárgyakból összeálló asszociációs tér, marad nálam is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 16. 15.
| 2026.06.06 21:49 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | És
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Első olvasásra nem ragadott meg a vers, majd észrevettem és értékeltem a finom képeket.
A sok "és"-t mellőzném.
A maradására szavazok!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 14. 13.
| 2026.06.05 16:02 | Szilasi Katalin -- re: meo | És
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a meót.
Az Aholban a világosság, a józan ész szerepét emelem ki a kétes sötéttel szemben. Az Ésben a művészi szép megélésének sokszor előforduló, bénító hatását. | 12.
| 2026.06.05 15:03 | Fűri Mária - szerki -- meo | És
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
Mátyás említette az Ahol-t, újraolvastam én is. Nekem ez sokkal jobban tetszik. A mondanivaló is messzebbre mutat, többféle élethelyzetben értelmezhető. Az apropó valóban egy művészeti esemény, meg is nevezed, kiállítás. De minden reményteli esemény is beleérthető, amely után, szinte törvényszerűen, valamiféle kiürülés következik. Nagyon szép, minimalista vers, részemről marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 11.
| 2026.06.02 19:01 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | És
|
| Válasz erre | Érdekes, hogy a verskezdet a hiány ábrázolásának szociális irányú hagyományait idézi fel, de ami kibontakozik, az már egyfajta belterjes művész-csömör. A "rím" ilyen helyzetben való megszemélyesítése remek fogás, megeleveníti a Nyugat fénykorát, amikor is különösen szokásos volt a szerencsétlen fűzfapoétáknak egy- egy rímen csüggeni, abba kapaszkodni, mint a legkisebb építőkockába, amire még büszkének lehetett lenni, amiből még potenciálisan kinőhetett egy egész vers, ami szimbolizálta a költészet létrehozásának fogásait is (pl. Babitsnál "Mit keres ott a földön? Tán a rímet,/ mint leejtett pléh-csörgőjét a gyermek,/ keresi gyermekessen. [...]" (A Madonna fakírja)). A vers rímtechnikája egyébként igazán elegáns.
Hiányérzetem van a végén, nem születik ítélet arról, hogy mitől dől romba a kiállítás- bár a "zsongást" és a "nyavalyás sánta rímet" ebben a felvezetésben lehet úgy olvasni, hogy a látogatók tolakodó hübrisze, maguk- reklámozása állt útjába a kiállítás élvezetének, azonban ezt jobban is ki lehetne emelni, meg ebben az esetben igazából ott kezdődne a vers, hogy felmerül az ő ábrázolásuk lehetősége. Ez az olvasat valószínűleg azért merül fel bennem egyébként, mert eszembe jut a korábban feltöltött 'Ahol', amelyikben hasonlóan zsongó-tehetetlen művészsokaság van megjelenítve. Ha magamban egymás mellé helyezem a két verset, szépen kiegészítik egymást, alkotnak egy közös erőteret, de ezt itt önmagában nem érzem olyan hatásosnak. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 10.
| 2026.05.30 17:22 | Szilasi Katalin -- A borostás és a simaképű
|
| Válasz erre | Kedves Anna! Köszönöm a meót. A két embert lehet hogy nem teljes karakterekként mutatom be, de színpadra szántam a jelenetet, és a színészek játékukkal meg tudják formálni a közöttük lévő különbséget. | 9.
| 2026.05.30 11:32 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | A haldokló
|
| Válasz erre | Mint a másik Lucius Verus életével kapcsolatos vers, ez is szép, kifogástalan formai fegyelmű darab, ami bár kicsit sem akar forradalmat csinálni, nem is tünteti fel magát olyan műnek, amin ezt számon lehetne kérni. Mindentől függetlenül nagyon megragadó a "csontom, jaj, kifehérlik alóla", drámai expresszivitású és mégis pontos megfigyelés, ami szervesen illeszkedik a formába. Az utolsó sor kendőzetlen naturalizmusa végképp megérteti az olvasóval, hogy itt nem Winckelmann-féle fehérre meszelt pietista klasszicizmust láthatott végbemenni, hanem érettebb, a művészettörténet mócsingosabb- inasabb részeivel is számolni tudó görögségfelfogás érvényesül. Maraddal szavazok. | 8.
| 2026.05.22 21:39 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Liliom
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Ez a vers indulásában, egy impresszionista festményt juttat az olvasó eszébe, a végére azonban inkább egy Hitchcock filmet. Van egy nagyon határozott, romantikus hanghordozása, de a végén ezt megtöri egy brutális egzisztencialista kóda. A váltás ugyan éles, de nem indokolatlan. Visszatérésem első versére örömmel szavazok maraddal. | 7.
| 2026.05.22 17:26 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Liliom
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Bevallom, első olvasásra csak egy virágos versnek tűnt a sok közül. A virágos vers olyan, mint a lovas festmény. Nagy tehetség, mesterségbeli tudás és stílusérzék kell ahhoz, hogy ne váljon giccsé. Itt sikerült! Ez a vers egy ékszerdoboz. A maradását támogatom!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 6.
| 2026.05.21 16:59 | Siska Péter - szerki -- meo | Liliom
|
| Válasz erre | Klasszicizáló, retorikus emelkedettségű szöveg, számomra olyan, mintha az antik epigramma kereszteződne benne a századfordulós dekoratív lírával. Nagyon tudja, mit akar közölni, milyen hatást akar kelteni, és talán ezért érzem benne azt, hogy a retorika megelőzi a poézist, inkább szép, mint eleven, inkább csak kívülről nézi, illusztrálja, esztétizálja Nelli alakját. Szép, de kikerüli a téma legveszélyesebb rétegét, azt az iszonyt, ami már vegetatív reflex, ami fullaszt, ami nyers, ami idegrendszeri. Marad, de szerintem sokkal ütősebb lenne a szöveg, ha ebbe kényszerítené bele az olvasót, igaz, az már egy másik vers lenne. | 5.
| 2026.05.20 14:29 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | A borostás és a simaképű
|
| Válasz erre | Kedves Szilasi Katalin!
Szépen, gördülékenyen fogalmaz, és számos mély gondolat is van az írásában, ám egy kicsit túl direkt, túl szájbarágós. Adhatna több kontextust a párbeszédhez, illetve felépíthetné kicsit a karaktereket, hogy ne nekik kelljen mindent kimondani, hanem megismerhesse, megérthesse őket az olvasó.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 4.
| 2026.05.12 13:40 | Fűri Mária - szerki -- meo | Liliom
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
Nagyon régen olvastam az Iszonyt, a névre is rá kellett keresnem, pedig él bennem a regény, csak távol van már a történet. Hitelesen idézed meg a hibátlan hexameterben; szép a liliom metafora. (Az Arcanumban, amit minden rákeresésnél elsőként olvasok el, igazi kis mini-esszét olvashatunk Kárász Nelliről.) | 3.
| 2026.03.29 12:14 | Fűri Mária - szerki -- meo | porból - porrá
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
A porból-porrá egy bibliai eredetű alapigazságra utal, de a vers az én olvasatomban inkább (megemelt) aktuálpolitikai. Ezért nem érzem adekvátnak a címet. Ugyanezért nem érzem a versbe illőnek az utolsó sort. Más nem zavar, nagyon szépnek találom, szívesen látnám másik címmel. Kíváncsi lennék a költői szándékra. | 2.
| 2026.03.29 10:26 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | porból - porrá
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, számomra a "nem tudsz már visszarepülni" sortól túl patetikussá válik a szöveg. A "rád csapnak" kicsit végletes és pongyola megfogalmazás, valami szemléltetőbbet javasolnék. A "megemel majd a magosba" az ismétlődő m-ek miatt fület bántóak. A vaskeselyűk képe tetszett. | 1.
| 2026.03.29 10:08 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | porból - porrá
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Értem az elején a "fuss" ismétlésének dramatikai szerepét, viszont a futás után még "kifutó" is, az már szóismétlés-gyanús. Az utolsó sort elhagynám, így lenne vége: "oda csak hullni lehet".
Látom szeret archaikus tematikával dolgozni és meg-megvillan az archaizáló stílus is. Ha komolyan gondolja ezt, tanulmányozza az idézett korok nyelvezetét (sőt történelmét, mitológiáját) behatóbban, legyen tökéletes az imitáció.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 0 |
|
