Kocsó /Kovács Anna/
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
32.
| 2007.09.08 00:32 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Barátomnak
|
| Válasz erre | A vers áradása mindenképp megkapó. De nem jó vers a dokk, a szakmai megítélés szempontjából, mert -- és itt unott elvárásainkat sorolom --: nem elég eredeti, nincs benne elég konkrétság (ezekbe kapaszkodik bele a figyelem), így egy nem érintett olvasó számára a vers megfoghatatlan, csak érezni lehet a hatalams szívdobbanásokat, de nem értjük, mitõl, mire fel ez a lángolás. Le kellene írni, mi volt a történet, a múlt, és mi a remélt jövõ -- nagyon konkrétan. | 31.
| 2007.06.28 09:32 | kocsó -- re: meo-üzenet | Ébredés
|
Válasz erre
Előzmény | Szia! köszi a kritikát, eddig is nagyon hasznosnak, és megfontolandónak találtam õket... ki is hagyok most, hogy tényleg ne csak "összedobjam" a verseket :-))) | 30.
| 2007.06.27 18:47 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Ébredés
|
| Válasz erre | jó helyen szaglászol költészet után, csak ez egyelõre még naplójegyzet, ima, levéltöredék - de nem vers. nincs megírva, csak összedobva. az "önringató csónak" tetszik. meg a fülnyaldosó kísértõ is - bár az csak félcsillagos, de hogy a Sátán valami nagyon erotikus, nagyon finom dolgot mûvel, az tetszik, és az is tetszik, hogy áthallatszik a "rágja a fülem" szólás-mondás is. csak ezek villanások egy rosszul artikulált szövegben. | | A fenti posztra érkezett válaszok: kocsó | 29.
| 2007.06.22 15:50 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Lányok a szobában
|
| Válasz erre | Ékes nevetés, könnyed gurgulászás - mintha tizennyolcadik századi rokokó. Pedig a címadás egészen weöresi asszociációkat kelt. Aztán a "tiétek az álmok", "tiétek az élet" banalitása, Ady harmatgyengébb költeményeinek utóíze. A végén megjelenõ kontraszt sem ad semmit: egyszerû ténymegállapításra fordítható le. | 28.
| 2007.06.11 17:34 | Varga Ferenc -- Barátomnak
|
| Válasz erre | Jól van Anna! Nekem tetszik.
Én ezt úgy hívom: "Öblítés". Mint a fogorvosnál. Víz a szájba, zubogtatás, kesernyés-fertõtlenítõs-véres íz, aztán kiköpés, végül pedig egy nagy száraz törlés a szájon. Ilyen volt ez is. És mivel a végeredmény jó (a fogorvosnál is), így megérte.
Persze sajnálom, meg együttérzek, de elõsre Nekem a megkönnyebülés jött át.
Bravó! | 27. 26.
| 2007.06.11 10:43 | Góra Szabolcs (Amiga) -- re: Három n?vér fotó
|
Válasz erre
Előzmény | Szepy, egyszerûen zseniális vagy.
Ti lányok, pedig úgy játszottátok el, hogy azt már lehetetlen lenne fokozni. Anna, nagyon tehetséges vagy. | 25.
| 2007.06.11 10:37 | Frady Endre (Szepessy Gábor) -- Három n?vér fotó
|
| Válasz erre | Szianna!
Annyira jó a fényképed, hogy engedelmeddel ideinstallálom azt a miniszíndarabkát, amiben játszva készült ez rólad. Már csak azért is, hogy az olvasóid meglássák a sokoldalúságodat, hogy a mélyérzésû költõnõ mellett egy zseniális vígjátéki színésznõ is lakozik benned.
Soxeretettel:
Szepy a Zíró
* * * * * * * * * *
Szepessy Gábor:
A HÁROM NÕVÉR 2.
karácsonyi kórházi bohózat
szereplõk:
Gizi fõnõvér Szabad Virág
Jácint nõvér Kovács Anna
Bella nõvér Marcinkó Anna
Nõvérszoba. Jácint és Bella nõvér egy-egy papírral a kezükben olvasópróbát tartanak
Jácint: „Beragadt a kunyhónk zárja! / Hogy induljunk el most, Márja?”
Bella: „József, József, te vagy az ács. / Üss rá, van itt fakalapács!”
Jácint: „Ütöm, ütöm, kedves nejem, / Ütés-zajtól zsong a fejem!”
Bella: „Indulhatunk József? S ha már / Messze megyünk, kell egy szamár.”
Jácint: „Öreg szamár küldte fiát, / S búcsúzóul mondott iááá!-t.”
Bella: „Köszönjünk be még itt szembe! / Viszlát, megyünk Betlehembe!”
Szünet. Várják a szomszéd visszaköszönését. Semmi...
Jácint: Na mi van? Itt most a szomszédnak vissza kéne köszönnie. Ki a szomszéd?
Gizi: (lihegve besiet) Én vagyok a szomszéd! Bocsi a késésért, de nem tudtam hamarabb jönni a dugó miatt.
Bella: Miféle dugó miatt? Karácsonykor tök üresek az utcák.
Gizi: A székrekedéses ketteske túl sok ricinust kapott és most vulkanikus hasmenése van. Széntabletta híján megpróbáltam bedugaszolni, de a legjobb ragtapaszunk se volt elég erõs, úgyhogy úgy lõtte ki a dugót, mint egy felrázott szilveszteri pezsgõ. Muszáj volt kicsit feltakaríttatnom vele a kórtermet.
Jácint: Helyettünk dolgoznak a betegek? Ez olyan gáz!
Gizi: Hát gáznak gáz! Mégpedig akkora, hogy gázálarcban se szívesen mennék be a kórterembe! Viszont ha õk nem dolgoznának helyettünk, sose tudnánk megtanulni ezt a karácsonyi színdarabot. Hogy indulnánk akkor a Meganõvér vetélkedõn?
Jácint: Igaz, igaz. Jut eszembe! Gizi, hogyhogy te fõnõvér létedre minden karácsonykor ügyeletben vagy?
Gizi: Tudod jól, hogy ilyenkor mindig a gyerekteleneket osztják be.
Bella: De te évek óta férjnél vagy! Miért nem szülsz egy gyereket?
Gizi: Nem akarok! Sajnos a törvények szerint a gyerek az apja után kapja a nevét, az meg nekem nem tetszene.
Jácint: Miért, hogy hívják a férjedet?
Gizi: Szép Szigfrid.
Jácint: Szép Szigfrid? Mi bajod ezzel a névvel?
Gizi: Ha véletlenül lányom születne, nem akarnám Szigfridnek hívni. Nem akarok ekkora kockázatot vállalni.
Bella: Igazad van! Hogy te milyen okos vagy!
Gizi: No, csak semmi hízelgés! Inkább próbáljunk! Hogy megy a szöveg?
Bella: Egész jól. Csak nem tudom, mi a címe?
Jácint: Biztosan a 'Három nõvér', nem?
Gizi: Már miért lenne a 'Három nõvér'?!
Jácint: Hát... mert van az a jelenet, amikor az istállóba megérkezik a három nõvér és hoznak kanyarót, köményt és irhát. Miért hoznak kanyarót?
Gizi: Idióta!
Jácint: Szerintem is! Kanyarót hozni egy újszülöttnek!
Gizi: Jézusmária!
Bella: Meg a József is! Õ is ott volt és õ is megkaphatta volna!
Gizi: Na, menjünk sorjában! Elõször is a 'Három nõvér' az a Csehovnak az egyik darabja.
Bella: Sziámi ikrek voltak?
Jácint: Kik voltak sziámi ikrek?
Bella: Hát a Csehov, meg a három nõvére. Azért lehetett a három nõvér annak a Csehovnak az egyik darabja.
Gizi: (sóhajt) Bellácskám! Azért te inkább szép vagy, mint okos, ugye?
Bella: Jaj, köszönöm a bókot! Nagyon jól esik így karácsony táján!
Jácint: Ez mind szép és jó, de mi van azzal a kanyaróval, köménnyel és irhával, amit hoz a három nõvér?
Gizi: Nem kanyarót hoznak, hanem aranyat, nem köményt, hanem tömjént, nem irhát, hanem mirhát, és nem három nõvér, hanem három király!
Bella: És mi hárman játsszuk el a három királyt?
Gizi: Nem, csak te egyedül! Figyelj! Olvasd csak fel a háromkirály belépõjét!
Bella: (keresgél a papírján) Á, megvan! „Szívem jó, bár hangom zajos, / Nevem: Háromkirály Lajos”
Jácint: Hú, de bonyolult egy darab! Ki írta?
Gizi: Frady Endre. Egy régi betegem. Itt lakik a szomszéd épületben, a Vigyorgóban, a hadvezérek alatti emeleten, együtt a többi híres költõvel. Van négy Segesvárnál elhunyt Petõfi, van három Barguzinban eltemetett Petrovics, és van vagy öt Arany János, meg néhány József Attila.
Bella: És kik azok a hadvezérek?
Gizi: A többségük természetesen Napoleon, van néhány Nagy Sándor és egy Hannibál is.
Bella: Azt ismerem, õ ül lenn a kapuban! Hallottam valahol, hogy Hannibál Anti portás.
Gizi: Lyányom, neked mi van a fejedben?!
Bella: Tessék?
Gizi: Agy helyett?
Bella: (félrehúzódik) Tessék! De miért akarsz pont ide állni?
Gizi: Miért akarnék én pont oda állni?!
Bella: Te mondtad, hogy 'Adj helyet!', nem? Hát én félrehúzódtam. (összenevetnek Jácinttal)
Gizi: Szerintetek ez vicces volt? Nincs olyan szörnyû rossz író a világon, aki meg merne engedni magának egy ilyen harmatgyenge szóviccet!
Jácint: Te Bella!
Bella: Én Bella? Ja igen!
Jácint: Az jutott most eszembe, hogy mi lenne, ha mi itt nem is lennénk valóságos nõvérek, nem is magunktól mondanánk, amit mondunk, hanem ez az egész csak egy színdarab lenne?
Bella: És mi most csak szerepet játszanánk és egy csomó ember minket nézne?
Jácint: Igen! És nem is lenne egyetlen önálló gondolatunk sem, csak a szerepünket mondanánk.
Gizi: Hát... speciel ez nem lenne épp akkora hátrány...
Bella: Jaj! Nekem most sincs önálló gondolatom! Lehet, hogy tényleg egy színdarab része vagyok, csak nem tudok róla?
Jácint: Hínnye! Ez érdekes kérdés! Vajon, ha úgy vagyunk megírva, hogy azt hisszük, hogy nem is vagyunk megírva, akkor vajon rájöhetünk-e arra, hogy nem tudunk rájönni arra, hogy csak meg vagyunk írva?
Bella: (sírósan) Nem értem!
Jácint: Melyik részét?
Bella: Azt, hogy "Hínnye!".
Jácint: (elgondolkodva legyint) Azt én se, de mindegy! Az a lényeg, hogy ha tudunk valami olyat csinálni, vagy mondani, ami egy írónak sosem jutna eszébe, hogy beleírja a darabjába, akkor biztos, hogy nem vagyunk megírva, hanem valódiak vagyunk! Lássuk csak... Megvan! (Bellának) Guggoljunk le egymással szemben, fogjuk meg egymás kezét, ugrándozva forogjunk körbe-körbe és kiabáljuk hangosan, hogy "Borsod, Szabolcs, Nógrád, Heves / Jó étel a pacalleves!"!
Jácint, Bella: (leguggolva és összekapaszkodva forognak és kiabálják) "Borsod, Szabolcs, Nógrád, Heves / Jó étel a pacalleves!" (felugranak) Hurrá, valódiak vagyunk!!!
Gizi: (ordítva) Elééég!!! Hogy jut egyáltalán az eszetekbe ilyesmi?! Amúgy nincs az az író, aki titeket ki tudna találni! Ahhoz olyan beteg agy kellene, hogy õt is itt kéne kezelni a Vigyorgóban. Ti sajnos túl valóságosak vagytok! Na, kezdjük már próbálni azt a karácsonyi darabot!
Bella: Kérdezhetek valamit?
Gizi: Kérdezz!
Bella: Tulajdonképpen mi is ez az egész karácsony? Úgy értem, mit ünneplünk ilyenkor? Van ugye angyalka, meg Jézuska, meg Télapó, meg bejgli, meg adventi koszorú, meg karácsonyfa, meg sok méregdrága ajándék, meg szeretet, meg családi veszekedés, meg kórházi ügyelet, meg Luca széke, meg betlehemezõk, meganõvér, megatánc...
Jácint: Jaj, te butus! Hát megszületett a kis Jézuska!
Bella: Megint? Áttelefonálok már a szülészetre a võlegényemhez, a Bélához, hogy adjon felvilágosítást!
Gizi: Nem megint, hanem még mindig!
Jácint: Kétezer éve még mindig?! Szegény Mária!
Bella: Ilyen régi a szülészetünk?! Egész jól fel lett újítva! Na, felhívom õket! (elõveszi a mobilját) Jé, kaptam egy SMS-t!
Jácint: Mi van benne?
Bella: (szétkapja a mobilt) Úgy látom, csak az akkumulátor. (összerakja, majd telefonál; Gizi a fejét fogja) Halló! Szülészet? Te vagy az édes Béla? (…) Nem Bella! Bella én vagyok! (…) Azt akartam kérdezni, hogy született nálatok egy Jézus nevû gyerek? (…) Nem, nem ittam semmit! Született? (…) Betlehemben? Hányas kórteremben? (…) Gyászol?!?!?! Csak nem történt valami tragédia?! (…) Ja, hogy jászol? Nem, nem jászom! Tudhatnád jól, hogy ügyeletben nem szabad kártyázni, nehogy sokat veszítsünk! (…) Hogy több is veszett már Mohácsnál? Jaj, azt meg honnét tudnám! Nincs nekem idõm újságolvasásra! (…) Hogy a második Lajos is ott fulladt bele a patakba? Én még az elsõrõl sem tudtam! (…) Na, mindegy! Visszatérve, amiért hívtalak! Hogy hívják azt a Jézus babát? Ki az apja?
Gizi: Atyaúristen!
Bella: (Gizi felé) Érdekes, a Béla is épp ezt mondta! (telefonba) Köszike! Pá Bélabocim!
Gizi: Mást nem mondott a Bélaboci?
Bella: Valami buta tyúkkal való eljegyzésrõl hörgött, amit fel akar bontani... Nem egészen értettem... Mindegy, fõ, hogy szeret, nem igaz?!
Jácint: Jaj, ez olyan romantikus! Mindjárt sírok! (kicsit szipákol, majd a köpenyujjába törli az orrát)
Gizi: Na, ebbõl elég! Folytassuk végre ennek a szeretetrõl szóló karácsonyi színdarabnak a próbáját, a kutyamindenit a tompa tekintetû fajtátoknak!
Jácint: Mi az, hogy tompa tekintetû?
Gizi: Mindegy! Elõ a szövegekkel! (nézegeti a papírjait) Jöjjenek a pásztorok!
Jácint: „Pásztorok, pásztorok!”
Bella: „Kiáltja száz torok.” … Ezt én most nem értem... Ezt én most miért mondom?
Gizi: Mert te vagy a narrátor.
Bella: Az mit csinál?
Jácint: (lelkesen) Azt hiszem az azt csinálja, hogy felolvas a papírról mindent, ami a Narrátor kettõspont szöveg után van írva. Igazam van, Gizi fõnõvér?
Gizi: Hát lyányom ... olyan mûvelt vagy, mint nyolc hold pattogatott kukoricás!
Bella: (kicsit sírósan) De miért kiált száz torokból a narrátor a nyolc hold pattogatott kukoricásban?
Gizi: Mert az van odaírva!
Bella: Ja! Már értem!
Jácint: Gizi, és te milyen szerepet játszol? Eddig még csak mi olvastunk?
Gizi: Én vagyok az angyalok kara. Próbáljuk is azt a részt! (keresnek a papíron) „Hû pásztorok, jó éjszakát! / Gyertek nézni szép kisbabát!”
Jácint: „Ne tátsuk hát itt a szájunk! / Menjünk, s tereljük a nyájunk!”
Gizi: „Siessetek Betlehembe! / Nincs az messze, csak itt szembe.”
Jácint: „S kik vagytok ti (mutatja) jobbra, balra?”
Gizi: „Angyaloknak énekkarra.”
Bella: Narrátor kettõspont „Elindultak angyalszóra. / Hajnaltájban járt az óra.”
Gizi: Ó, hogy fagyna meg benned másfél liternyi beöntés! Ne olvasd fel, hogy narrátor kettõspont, csak azt, ami utána van írva!
Bella: „Elindultak angyalszóra. / Hajnaltájban járt az óra.” József kettõspont ...
Gizi: Állj!!! Azt sem kell felolvasnod, ami a szöveged után van! Tudod, a szereplõk nevét nem kell felolvasni! Tovább!
Jácint: „Figyelj ... valaki jõ! / Madam lehet, vagy Möszijõ?”
Gizi: Állj, állj!!! Az van odaírva: „Figyelj Márja, valaki jõ” Miért hagytad ki a Máriát?
Jácint: Az elõbb mondtad a Bellának, hogy ne olvassuk fel a szereplõk nevét! Gondoltam...
Gizi: Ne gondolj! Ne gondoljatok!! Az nektek káros, az nektek árt!!! Csak azt a nevet ne olvassátok fel, ami a sor elején van aláhúzva és kettõspont van közvetlenül mögötte! Értitek kisbirkáim?
Bella: (gyorsan megkeres valamit a papírján és onnan folytatja a darabot) „Mi kisbirkák örvendezünk, / Tapsolunk, bár nincsen kezünk.” (Mária hangján folytatja) „Látod József, jött sok birka, / Tizenketten vannak cirka.” (mint narrátor) „József s Márja nagy örömbõl / Hallják Jézust, ahogy bömbõl.” Hat.
Jácint: Hat?
Bella: Hat! Ide van írva a lap aljára.
Jácint: Tényleg!
Gizi: Az az oldalszám!
Bella: Azt is én játszom?
Gizi: Mit vétettem?!
Jácint: Gyónni akarsz?
Bella: Te honnan tudsz ilyen szakkifejezéseket?
Jácint: A templomban hallottam.
Bella: Templom?! Az nálam nem jön be. Csak a Kossuth, meg a Petõfi. Középhullám.
Gizi: Középhullám?! Az én hullám! Az fog mindjárt itt feküdni, pont középen! Közép hullám!
Bella: Idegesnek tûnsz, Gizi fõnõvér. Beadjak neked egy nyugiszurit?
Jácint: Jaj, én meg hadd vágjak rajtad eret! Úgy szeretem azt csinálni!
Gizi: Boncolni is fogtok?
Jácint: Hová gondolsz! Ahhoz orvosi szakvizsga kellene, meg sütõ diploma.
Gizi: Nem sütõ! SOTE!
Jácint: Pláne, annak még értelme sincs!
Gizi: Na jó! Próbáljuk még el a darab legelejét, amikor én mint Gábriel arkangyal megjelenek Máriának! (lapozgatnak)
Bella: „Jaj de zajos ez az éjjel! / Ki röpköd itt szerteszéjjel?”
Gizi: „Fõarkangyal Gábriel / Vagyok. Néked égi jel.”
Bella: „Mondjad, mit az Isten üzen!”
Gizi: „Gyermeket szülsz Márja, szüzen!”
Bella: „Jaj, mit nem mondsz! Szinte gyerek / Vagyok, s férfit nem ismerek!”
Gizi: „Sok beszédnek sok a leve! / Jézus legyen fiad neve!”
Jácint: „Drága nejem, itt van Jocid! / Hû, hogy megnõtt a te pocid!”
Bella: „Terhes vagyok, terhes lettem, / Pedig semmi rosszt nem tettem!”
Jácint: „Elbocsájtlak rögvest el én, / Krisztus szerint nulla telén!”
Gizi: „El ne bocsásd Józsi õtet! / Úrtól vala, amit õ tett!”
Jácint: „Ja, az Úrtól, akkor rendben! / S kit tisztelhetek én kendben?”
Bella: Arkangyal õ, Úrtól jöve! / Látod, színarany az öve!”
Jácint: (megbotlik és leesik a színpadról) Jajjj!!! (visszamászik) Bocsi, csak kiestem a szerepembõl! Folytathatjuk.
Gizi: (lemondóan legyint) Hagyjuk! Próbáljuk el a legvégét...
Bella: Ki játssza a legvégét? Azt is én?
Gizi: Persze Belluskám! És te leszel a függöny, meg a vastaps is, jó?!
Jácint: (órájára néz) De siethetnénk, mert mindjárt vége az ügyeletnek és még nem is ágytálaztunk!
Gizi: Jó, énekeljük el a finálét, oszt' gyûjtsük össze az ágytál-lét!
Gizi, Jácint, Bella: (együtt énekelnek)
„Isten Fia mint egy embe-
Raki szület Betlehembe'!
Jó közönség velünk szembe,
Tapsoljatok egy ütembe!”
VÉGE
2006. XI. 22. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Góra Szabolcs (Amiga) | 24. 23.
| 2007.06.08 15:15 | Cservinka Dávid -- re: Barátomnak
|
| Válasz erre | Sajnos barátok jönnek-mennek. De nem szabad elsiratni egyiket sem. Talán nem is igaz barátság, ha megszakad. Mert az igaz barát mindig és mindenben kitart. Persze néha megsért vagy úgy érzed föléd tornyosul. De elmúlik minden pillanat, és csak az emlék marad.
Tudtad, hogy az ember gyerekkorából a rossz emlékekre nem, csak a jókra emlékszik. Mert a gyermek még õszintén él. És bele is lát az emberekbe. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Góra Szabolcs (Amiga) | 22.
| 2007.06.08 14:47 | kocsó -- re: Barátomnak
|
Válasz erre
Előzmény | hali, asszem újra kell olvasnom... megtettem...szóval ez valóban egy régi dolog, de ezt a verset akkor írtam, amikor még nem tudtam, hogy leszünk-e újra barátok azzal az emberrel.
Úgyhogy bár vmi különleges módon a sorok mögé láttál, hogy régen volt az eset, de akkor a jelenben írtam....
és valóban olyan is volt, amilyennek olvasod... nyomasztó
de szerintem bármirõl írhatok... még a múltról is :-))) | 21.
| 2007.06.08 14:32 | Cservinka Dávid -- Barátomnak
|
| Válasz erre | miért kell a múltba révedni? ami bûnöd volt, elmúlt; hát ne is emlegesd tovább. A negatív néha negatívat vonz, a bûn emléke néha bûnné fajul. Írj szép dolgokról, brá értem én, hogy ez is szép dologról szól, de mégis nyomasztó olvasni. Széprõl szépet, Istenrõl embert, igazat, örömöt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: kocsó | 20. 19.
| 2007.06.08 11:51 | kocsó -- hosszúúúúúúú?
|
| Válasz erre | hali! igen, kissé eltûntem...egy kis idõre
de...mit értsek az alatt hogy hosszú? :-)
mármint hogy o.k. hosszú... de..??? :-) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Góra Szabolcs (Amiga) | 18. 17. 16. 15.
| 2007.05.24 13:36 | smilo -- re: óóóh- Lányok + Fogj és formálj
|
Válasz erre
Előzmény | engem úgy hívnak, hogy Smiló, ez a vezeték nevem. | 14.
| 2007.05.24 13:30 | kocsó -- óóóh- Lányok + Fogj és formálj
|
| Válasz erre | óóó...köszönöm a reagálást, jól esett... kritikát is csak nyugodtan...mármint részletezhetitek, az segít
Egyébként csödö és smilo! Mi a valódi nevetek? | | A fenti posztra érkezett válaszok: smilo, Cservinka Dávid | 13.
| 2007.05.24 12:25 | csödö -- Fogj és formálj!
|
| Válasz erre | Tetszik ez a zsoltár. Bár húznék belõle, átformálnám. De annyira valódi hit és szeretet sugárzik belõle, hogy ez képes engem is megfogni (én átkozott buddhista...) | 12.
| 2007.05.24 11:32 | smilo -- Lányok a szobában
|
| Válasz erre | "oly ékes a nevetéstek,
oly könnyedén gurgulásztok,
mint gyöngyök a sima, fényes asztalon."
ez jó. a többi...
még talán gyomorba lenyelt könnyek ami hat. | 11.
| 2007.05.24 10:54 | Frady Endre (Szepessy Gábor) -- Lányok a szobában
|
| Válasz erre | Hú Anna, ez nagyon-nagyon jó!!!
Nagyon tetszik!!!
Szinte magam elõtt látom Fanni kislányomat pár év múlva...
Õszintén kívánom, hogy ugyanez a gyermeki szívû fiatal lány éljen benned mondjuk hetven-nyolcvan év múlva is!!! :)
Soxeretettel:
Szepy :) | 10.
| 2007.05.24 09:28 | Scrr -- Lányok a szobában
|
| Válasz erre | Hali!
Ez tök tetszik! :)
Érzem a ritmust, meg a rímeket is....
Asszem komoly, mély mondanivalója az nincs neki..
De nem baj, Sõt... | 9.
| 2007.05.21 08:56 | kocsó -- re: meo-üzenet | Közhely - szerelem?
|
| Válasz erre | KEDVES SZERK! Hogy lehetne korábbi pár versem mellé a névbe beletûzni, hogy Kocsó, mert 2 Kovács Anna van, és hát összevagyunk keveredve :-) és akkor ami a kocsóé még a siam Kovács Annábó: in Love; Kor, Pillanatképek, Dolgok... :-) de a módosít gomb nem mûködik :-? | 8. 0 25 |
|
