Farkas Ágnes
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
5.
| 2009.10.12 22:59 | karaffagye -- Üdv
|
| Válasz erre | Megkaptam az üzeneted, kösz, de nem az érdemem, a vers mindig jön. Valahonnan.
Olvastalak. Légy bõbeszédû, ne harapd el a szavaidat, érzéseidet. Nõ vagy, beszélj. Ne fecsegj, beszélj. Itt a Dokkon a nõk általában beszélnek. Magukról, majd figyeld meg. A fiúk is. Magukról. Talán életszakaszod miatt ez a téma nálad is. Ez jó.
A Te címû versedben már érzek egy kis felszabadultságot, egyébként írni akarsz. Erõsen, erõlködve. Írj, de úgy, mintha mi nem is olvasnánk.
Üdv, karaffagyé
| 4.
| 2009.10.11 22:06 | Á. -- re: meo-üzenet | Boldog még sohasem vol
|
Válasz erre
Előzmény | Én pedig köszönöm, hogy válaszoltál. :) Indulásnak szerintem, egyáltalán nem rossz vers. Jobb a jelen egyszerû hangján indulni, még nem tálalva ezt-azt, okosságot, merészebb lépéseket a versben, (amire igazán a profik, szorgalmasak képesek) jobb így, mint a régiektõl, a nagyokat utánozva lépni el.
Olvastam pár újra feltöltött versedet. Ha elsõdleges szándékod, hogy láttasd magad, akkor nálam sikerült. Hogy ez a meglátás helyes, vagy sem, persze, nem tudhatom. Érdekes személyiség lehetsz. Látszólag kiszámíthatatlan, pedig. Bátortalan, belsõ akadályokkal, túlzott tenni akarással. A fegyelemmel, csönddel igyekszel egyensúlyban tartani magad, hallgatva, higgadtan. Inkább elfojtást választasz, mintsem a szembemenést. Persze, mindez csak sajátságos meglátás, sejtés.
A költészet bár bátorságról szól, a látszólagos õszinteségrõl, kinyílásról, kinyilvánításról (szerintem); ez esetben mégis azt érzem, ha a formát segítségül hívnád, és gyakorolnád azt, akkor ezekbõl a langyos, kellemes, mégis valami mélyebb hanggal rendelkezõ, a küzdelem helyett büszkeséget képviselõ megszólalásból jó kis versek születhetnek.
Elméleti részéhez hozzászólni annyira nem tudok, azt majd a szerkik.
Sok sikert neked!
| 3.
| 2009.10.11 11:19 | Farkas Ágnes -- re: meo-üzenet | Boldog még sohasem vol
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm szépen a kritikát, tényleg építõ jellegû!
22 éves vagyok!
Nem igazán szoktam versírással próbálkozni, csak most épp olyan helyzetbe kerültem amit talán segít megoldani, hogy kicsit kívülállóként néztem ezeket a dolgokat. És ebben nagy segítségemre volt, hogy leírtam, még ha tudom is hogy nem egy jó vers.
Nem nagyon találom még a saját hangom. Próbálom kitalálni ki is vagyok és ennek egy apró része ez a vers is.
Ezért is örülök ha más is elolvassa, nagyon érdekel mit gondolnak mások. Hátha ezáltal is közelebb jutok saját magam megismeréséhez. Ezért mégegyszer köszönöm Á. üzenetét!
Üdv, és szép napot! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Á. | 2.
| 2009.10.11 00:19 | Á. -- re: meo-üzenet | Boldog még sohasem vol
|
Válasz erre
Előzmény | nem gondolom úgy, hogy "nem történik semmi" nélkül nem lenne szegényebb a vers. szeretem az olykor felbukkanó közhelyeket, minimális mennyiségben. és a megfelelõ környezetben "látva" viszont.
Itt, ha úgy vesszük, a százszor átrágottat teszik elém (mint érzés, élményt), így kifejezetten segíteni tud ez a hosszabb lélegzetvétel. mint mikor az ember fecseg és fecseg, majd felsóhajt: "ja, hát ez van". amivel is belátja önnön fecsegését, és lehet, ez minden szavának értelme. belátnia önmagát, a semmit, a nihilt. a kifulladást, a végsõ megállapodást valami mellett, valami fölött.
bár az is igaz, hogy mindezt kétlem. mármint, hogy ez volna a vers szándéka. mégis. inkább hasznára válik ez a sor, az effajta megfogásnak, mintsem kárára.
az az érzésem támadt, hogy valamiért kedves szót érdemel. mint vers, és nem, mint az írója, - így értem. ugyanis. mintha egyszerre szárnypróbálgatás egyik szakasza volna ez. és érdemre méltatható, hogy nem a szokásos klasszicista költészet mezsgyéjén haladna. másrészt pedig egyszerre hordja magán az érettség jelét a vers, (esetlegesen), azzal, hogy egy halkabb hangon, higgadtan, és a túlságos szentimentalizmus területére nem átbillenve szólal meg. így viszont, persze, már nem reális, már nem kerek, hogy az a sejtésem, kezdetleges próbálkozásnak felelne meg. kivétel, ha késõbb kezdett el írogatni Ágnes? ... nem tudom.
Pofátlanságnak tartja :), ha megkérdem: hány év körüli Ön? fiatal, idõsebb? A versével kapcsolatos viszony miatt érdekelne. hogyan viszonyulhassak hozzá, mit vonhassak le belõle. Ha bár jól tudom, a mûnek függetlennek kéne lenni az alkotójától... de ez a száraz tudásnak minõsíthetõ válasz hiánya most bezavar.
Üdv!
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Farkas Ágnes | 1.
| 2009.10.10 18:36 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Boldog még sohasem vol
|
| Válasz erre | Ágnes, a vers az ismétlésektõl, ritmustól, sûrûségtõl versebb mindig, mint ezek nélkül. A strófák zárósorai így jók. Az üresjáratok azonban inkább gyengítenek: van, aki szeret, van, akit szeretsz, ez felesleges nyelvi késlekedésnek tûnik (s ehhez hasonlóan "vár rád" a következõ versszakban). Vannak aztán közhelyek is, amelyek egyszerûen nem mondanak semmit: "Nem történik semmi", "A semminél minden jobb" -- mindkét sort el lehetne hagyni, a vers nem lenne nélkülük szegényebb. A versnek egy igaz özlése van számomra (ez nem teszi jóvá a verset, de talán árulkodik magának arról, mi marad meg, mi megy el nagyon könnyen): az, aki sokat látott, sokat nevet. Ezen elgondolkodtam, igaz-e, hogyan igaz. A többi nem igazán eredeti, nem izgalmas. A tükörtõ (vagy az elõtt) félni ismerõs. még az a fából vaskarika helyzet is, hogy valaki választ vár, de nincs kérdése, más költészetek már egyenesen várat építettek a hasonló hiányokból. Ez nem baj. Lehet, sõt kell ezeket az elemeket használni, de ha nem teszünk ezekhez valami egyedit, akkor egyelõre csak idézgetünk.
Örülök a vers végi õszinteségnek, ha az egész vers olyan lenne, nagyon jót tenne neki.
jt | | A fenti posztra érkezett válaszok: Á. | 0 |
|
