Farkas András

19.

2018.05.21 12:45

Farkas András -- Vers tíz nőről

Válasz erre

AndrisFF blogja AndrisFF• 2018. május 21. 12:33 Tíz vers a nőkről Szeretem Szeretem a szád sarkában a kajsza görbületet. Kajszi barack vagy, csak miért érzek hevületet, Ha rád nézek? Ez ragrím, ezért még kiherélnek. A lap-versszerkesztők, akik soha sem kímélnek. Rátettem egy lapáttal. Tűnjenek el inkább egy apáttal. Mire számítok, ha ilyen nő a szerelmem? Apámmal Is megküzdenék érte. Csak azt sajnálnám, ha hiába. Ha apám győzne, vérfertőzés lenne, fojtanám piába. Én győztem, mellettem van a hús-vér drága teste, Megérinthetem, ha lágy kezem éppen ezt kereste. Hihetetlen, milyen szép e ruhában. Lenge, könnyed, szélborka, a szeme sem áll jól. Kicsordul a könnyed. Hogy fölénnyel uralom e világot, az nem érdekes ma, Enyém minden pillanatban, mert bennem van a karma. Belém váj kicsit a karma, de nem fáj, csak lelkesít Még további szerelemre. Szépségével égkő, ékesít. Neki adnám a szézámom minden kincsét, de Neki Szellemem kell, meg testem. Életünk úgy terelgeti, Hogy középen legyen az érzelem, utána az értelem, Legvégül, de lágy legyen és bársonyos a kényelem. Még egy fontos: ruhája mindig a legszebb legyen! Lenge, virágos, arabeszkes, itt nincs kegyelem! Mert ő a lengeség megtestesítője, a szélfútta nő. Te szerelemlány, el ne vigyen az a száguldó idő. (Budapest, 2018.05.15.09:05) Kellő aszimmetria Nem sodor el a szél. Arcod arról mesél. A szélcsatornában mintának kellenél. Engem taszít a tökéletes szimmetria. Kell egy kis csavar, kis disszonancia. A tökéletesség engem mindig zavar. Szépérzékem valami formabontót akar. Nekem elég egy kicsiny különbség, A nagy az legtöbbször már különcség. Pedig a gének a szimmetriát követelik, Egy karból, egy lábból kettő következik. A szem is pár, abból is pont kettő leledzik. Folytathatnánk a sort a gyönyörű mellig. „Mi tessen benne?” - kérdezné most Lucifer. Vonzódásuk a páratlanokhoz sosem múlik el. Mi minden van egy nőben, mi nem páros, És a legtöbb a férfinek mégis az kívánatos. Kezdjük felül, a világközép, a szexi köldök. Alatta csak behunyt szememmel időzök. Gerjednének szorgos szerveim, ha látnám A kéj helyét, mindig az éjszakát várnám. A hold a megfelelő világítás e deli tetthez, Bár kellene patakparton szeretkezned! Forró homokban, szíved már romokban, Tengerben, akár lágyan simogató karokban. Hát ennyit ma a tökéletes szimmetriáról, Szeretned kell sokat a világban bárhol, A lelked, tested ilyenkor örömben táncol, Ha közben szívedben a szerelem lángol. (Budapest, 2018.05.15.16:18) Átlát Hiába hunyom be szemem, Ő átlát rajtam, Ezek után mért pont szerelmét akarjam. Kisebb a gond, ha tudja, csak a teste Érdekel, meg a szépsége és néha a lelke. Csak ha éppen nagyságom miatt magasztal, Vagy szeretkezés közben ágyban marasztal. Ekkor nem zavar az, hogy gondolatolvasó, Mert ennek ellenére a szívébe befogadó. Nem is tudom, hogy mit eszik rajtam, tán Az ágyban olyan jó vagyok? A gondolatában Én nem olvasok. Szerelmében felolvadok. És nem veszem észre, hogy átverve vagyok. Fagyos a lelke, ha hőmérővel kikutatom. Az egész „szerelem” érdek. Nem uralom A helyzetet. Az unalom a megoldás erre. Ettől lesz olyan kemény, gyönyörű a teste. Feszült, mert tudja az egész hazugság. Szívesen elhiszem, hogy ez a valóság. Nekem a teste kell. Nem ez a gyarló élet. Nem őrlődök. Örökre így maradnék véled. Az Ész, a Félsz, a Defetizmus, a Kérsz, Nem érdekes, mert vele mindent elérsz. A Tudomány, a Művészet és az Élet, Semmibe vész. De tovább is remélek. Az sem baj, ha egyszer véres tőrrel hatol Belém. Csak arra kérem, a szívem zakatol. Abba döfje a gyilkot. Az igazság pillanata Eljött. Legyen meg mindenki utolsó akarata. (Budapest, 2018.05.16.18:21) Isten kezébe Isten kezébe adom szűz testem. Letérdelek előtte. Isten kezébe adom eddig érintetlen hamvas mellem. Ha az Isten még mellet soha kézzel nem érintett, Kezdje el egy legjobbal, ami valaha csak létezett. A mellet is Ádám oldalbordájából teremtetted. Hogy csináltad, hogy akkor nem érintetted? Valahogy csak kiformáltad, körbe simítottad. Akár hogy, de nem vagy szűz, mint gondoltad. Kezedet érintette bársonyos bőr, te is érintetted. Meleg puhaságát akkor is, örökéletre megszeretted. Miért nincs feleséged? Ágyasod akár százezer? A királyoknak jár a „jus primae noctis” bárkivel. Én még érintetlen vagyok. Egyszer megházasodom. Lehetnék a feleséged. De legalább ez első ágyasod. Két combom bátran kitárnám, hatolj be oda drágám! Közben szorítsd a hamvas mellem, örömöm akarván. Ha sikeres a nász, gyermekünk is lehetne: Ádám. Kilenc hónapig óvatos pocakomban kihordanám. Végre megszülném. Nem kell ettől még megijedned. Apás szülés lenne. A történésen meg kell jelenned. Újra kezdhetnénk, amit elrontottál. A tudás almáját nekem adnád. Kormányoznám világod ésszerűen. Gyere, fogd meg a mellem! (2018.05.17.22:30) Szőke Bizakodva néz a jövőbe. Mert ilyen megjelenéssel Lelet is. A félig nyílt ajka felér egy főnyereménnyel. Hajtincsei portréja kincsei. Most nem tudok mit írni Róla. Csak nézni bambán, csodálni, bámulni és sírni. A természet miért nem teremt csupa ilyen szépet? Ehelyett sok unalmas, elnagyolt és csúnya képet. Mit képet, arcot. A fogad bele varcog. Belevásik. Nem baj. Előbb-utóbb azért mégis jön egy másik. Nem szőke, bizakvó, barna, átlagos és kishitű. Nem lesz az ágyban sosem olyan jó. Kis keblű. Szeretkezne ő hiába. A fájdalmad fojtod a piába. A szőke bezzeg letúr az ágyról és rajtad lovagol. Ezt honnan tudom? Megcsaltam én a feleséget. E modell másodállást vállalt. Luxus call-girlséget. Kicsit borsos az ára. De nem kerestem telefonon Hiába. Ötkor fogadott. Érkezéskor kondomot adott. Zuhanyozni kellett. Segített az erekciónál. Hogy Tiszta legyen a szerszám. A szerelem kitartott Az ágyig. Innen aztán jött a mennyek birodalma. Már mit sem ér egy félig harapott savanyú alma. Éváé. Az ősi ereklye. Ez volt a kellő honorárium. Ez a nő műgyűjtő. Testét nem érte még szolárium. De volt torinói Krisztus-lepel. Keresztdarab ereklye. Holttengeri só. Mária könnye. Hétfátyol-tánc leple. És ez is ingyen, és a szolgáltatás mellett volt kiállítás. Nem jött a másik kuncsaft. És egy hihetetlen ráadás. Az ajka csókkal búcsúzott. Valahogy mégis jó lehettem. Az óta feleségemmel nem háltam. Hogy el ne felejtsem! Cenzor Én ha cenzor lennék, elfelejteném, hogy férfi vagyok. Ilyen szaftos feladatot soha többé másra nem hagyok. Vájkálni a bikini alsó merészségén, és benne lehet Valami, mi tiltott, gyümölcsnek is. És kihal egy nemzet. Mert nem nemzett gyereket. Eleget. Én ehhez jócskán Hozzájárultam, mert a gerjedelmet betiltottam ócskán. De a szabályzat előírja, pornográf, ha a bikini öt centi. A menzeszen túli nőket sérti. A hatóság az csak trendi. Az emberi jogok, az idősebbedő nőké, a gyermekeké, A homoszexuálisaké, a transzvesztitáké is jog. Elé Van írva minden bűnözőnek, kukkolónak a bokron túl, Ha teszi, az emberi joga. A hülyeség elsöprően dúl. És napozunk ilyen kihívó pózban? Alicantében talán? Ott az a spanyol cenzor reszortja. Nálunk nem a Palán. De újságborítón sem. A prüdéria mára mindenható, A keresztény kurzus éppen ezen botorságnak való. Hogy mikortól számít e demokrata duma? Mária Terézia Törölte el a boszorkányégetést s az inkvizíciót. Terézia, Te nagyot mertél, az egyházzal ujjat húzni. Bolond az, Ki korszellemet kritizálja. Most ezt kell felvenni a strandra. Csak ne mereszd a melled Szandra. A frizurád így kell Igazítani? A lófarok az állandó bíbelődésre való. Mell, Csak csipetnyi anyaggal takarva. Nem említve az alsót. Egy bolha visítva férne el a szűk résben. Ide férfikéz való. Az övön csat. Biztos tart. De látni enged sima női bőrt. Ez egy cenzornak a Kánaán. A szabályt bánni egy böjt Kéne, mert ez centire nincs megszabva. De kreatív a Cenzor, a jó nőt mind feljelenti. Ez csak egy direktíva. Behálózlak mint árnyék Egy nő látható egy képen. Ruha nélkül. Csak guggol, lazán, összes bűne elévül Keresztbe-kasul szelik csúf fekete árnyak, Rávetítik, angyal, csak nincsenek szárnyak. Az árnynál fejed vágom ketté, hol kéred? A homlokodon, az orrod alatt? Beéred Ennyivel? A tested tabu. Kell még lágyan. És árnyék nélkül. Üres mindig az ágyam. Ha paplan alá bújunk, ott csupa árnyék. Megszűnik a fényrabiga. Erre is várnék. Selymes bőröddel simogass. Vénusz Dombodat teremtette fenséges Vénusz. Ne sajnáld vele dörgölni bőröm egészét! Csupa villám a testem, Zeusz őserejét Kicsiben kipróbálom. Bár lényem szikla. Most egész testem lehet csupa szikra. Beléd merülni is szeretnék, mintha vágy Gerjesztene ott is. Van erre puha ágy, Úgyis a földre hemperegünk, mielőtt Elalélsz. A gulya eléri a szép delelőt. Kolompol a vezér tehén. Patak csobog, Madarak csicseregnek. Az álom robog Tovább. Drága selymek suhannak, Színes kavalkád, pelyhek zuhannak. Puhák és beborítják az összes tetőt. Illatok lebegnek, ontják a gyönyört. Én is álmodni szeretnék, mély kutat, Melybe zuhantam. Sehova vezető utat. A ház kéményére fészkelő gólyát, fehéret. Fiókái torkig nyitják a csőrük. Most feléledt kukacot hoz az apa gólya. Szitakötőt sodor az enyhe szél. Ha felébredsz, a felhő bodor Cirmokkal cicomázza az eget. Remélheted, Hogy eltűnt az árnyék a testedről, meséled Az álmod. Én újra kívánlak. Te is akarod. Magunkra húzzuk újra a kipróbált takarót. Fenség Fenséges arc. Szeme meg nem rebben a dicsfényét hirdető petárdáktól. Közben Händel „Tűzijáték” zene szól és az eget betöltő tűzijáték. Mától Te vagy a királynő. Már megszoktad. Elég hamar tisztel a nagyvilág, Botswana királynője. Ott valahol Ruanda közelében. Te szép virág. Ki szakajt le? Egy fehér lovon arra jövő mesebeli király? Vagy olajsejk? Ország érdeke mindenek előtt. Fellendítendő a gazdagsága. Már sejt Valamit. Dolgozni kell mindezért, keményen. Magabiztos a tekinteted. Megközelíthetetlen mint királynő. Nem kell kommandó, sem testőr veled. A füldíszed két hatalmas pávatoll. Ez ad tekintélyt neked, és a hierarchia. A pávatoll az örök hűség és tartós kapcsolat szívmelengető szimbóluma. Karizmatikus kisugárzást kölcsönöz. Hagyja, szépséged kivirágozzék, Ragyogjon fényed. A pávatoll szerencsét hoz a szerelemben. Ágazzék Kultúrákon át. Japánban felajánlották a pávaszemet a könyörületesség Istennőjének. Most kitűnően keretezi arcod mint végtelen kíméletesség. Kínában a pávatoll az égboltot és az Isten mindent látó szemét jelképezte. Isten jó kedvében megáldotta a világot. Nélküle boldogság nem létezne. A pávaszemek rád néznek. Szuggerálnak. Beléd lát a mindenlátó szem. Bánatod felfedi. Boldogságod megleli. Mélyre lát. Hiába titkos a szerelem. Gyermekkori trauma, elfojtott vágy, a tiltott cselekvés szándéka világos Számára. Hiába gondolsz direkt másra. Minden hazugág az itt álságos. A büszkeség a legfőbb ezen az arcon. Megvívom ma minden harcom. Nekem is győztesként, elérve az elérhetetlen célt, büszke lesz arcom. Tanultam tőled Botswana királynője. Egy életre megtanultam. Szürke Hétköznapok nincsenek. Csak a cél lebegjen mindig előtted. Kiürülve Hiába is várod a változást. Feltöltődsz ilyen példától. A példa a királynő. Büszke lehetsz eleve magadra, egyedi lény vagy. Ez jó, de elegendő? Úgy is élj. Egyedi módon. Tele értelmes céllal. Akaratod ezekhez felnő. Dolgozz meg érte. Bízzál magadban. És te is lehetsz a büszke királynő. Spaklis halál Az egész egy rémálom. Hirosima. Atomtemető. Fogod a majdnem kész festményt. És Teremtőm! Lekened kittel. Mint szobafestés előtt a szobafestő. Sima legyen, ma rámegy még egy réteg, a felső. Tulajdonképp minden szobafestőben ott rejlik A szédületes művész. Ez, ha jól sikerül, kisejlik. Eltemetni vágyakat, meg nem tömni ágyakat, Degeszre élő hússal. És párnákat, lágyakat. Púposra a dunna. Ma kiönt a Duna. Nem kímél Vágyat. Átszakít minden gátat. Benne evickél A halál a kaszával. És spaklival. Időt nem sajnál. Ott, hol menekülnek, sorra kerülnek a véső bajnál. Bekenik őket spaklival. Különösen a szép nőket. Ilyen a halál, van szépérzéke. Lesi a szenvedőket. Hozza tucatszám a csipkés, hímzett szemfedőket. Nem kíméli az összebújó, a védtelen szeretőket. Íme, egy szép nő. Felismered? Ugye nem mered. A fejedet inkább az omló vakolatú falba bevered. A szép nőket te is éjjel-nappal, mindig is szeretted. A falból két kampós szög kiáll, a lekent felületed. Erre akasztod hitedet, jövőbe vetett bizodalmad, A földet, a termést, a merést, szép birodalmad. Mi marad, nem kevés, üvegcserép, a kifolyt vér, A hálószobából már régen elévült szenvedély. A spaklis halál semmit sem kímél. Megy börtönbe, Rabokat bekenni. Női rabokat. Arcukra körkörbe Ken festéket. Úgy szebb, mint a rút simított kitt. Csak találna még be nem festett embert, valakit! (Budapest, 2018.05.09.1:30) Égkirálynőm Ezt a függőt a homlokodon és a piercinget Istentől kaptad. Csúsztál előtte, kivillantottad bájaid, palástja szélét haraptad. Megérte. Most gyönyörű lettél. De e nélkül szerettem beléd. Nem zavar a két fülbevaló. Ha ez a hepped, leborulok eléd. Szemed fehérje, olyan, mint az enyém. Ez közös. Meg hogy Két szemed van, két füled, szemöldököd. A köldököd bárhogy Nem hasonlít. A Tied a világ közepe. Tudtad, hogy onnan mérve a karjaid, a lábad, kiterjesztve egyforma hosszúak, ez a mérce. A köldök varázs. Delphoiban van egy áldozati kő, a föld köldöke. Egy rózsaszín kő. Egy méter lehet. Ott hozták az áldozatot örökre. Az állat és emberáldozatokat. Ti még esztek embert? Megértem. Kevés volt a táplálékban az állati fehérje. 74 éves kort megéltem. És még nem ettek meg fizikailag. Lelkileg folyton próbálkoznak, És jó a vírusvédőm. Működik egyfolytában. Mind csalatkoznak. Talpra esem, minden kicsinálásból győztesen kerülök ki, hiába A lárma, felhajtás odakint. S ha a sors hozza, az is vész kárba. Árván maradt gyermekeim a megmondói. Anyjuk helyett anyjuk Lehettem. És a 3/3-as hiába dúlt-fúlt. Kirúgni nem mert. Vak tyúk Most éppen nem talált szemet. Politikai mártír nem kellett, mikor Váltott a rendszer. Erre épp nem volt alkalmas a megváltozó kor. De térjünk vissza Isten kegyeltjére. Miért égkirálynőm? Legyen Csak egyszerű ara. És a közös tulajdonság révén szerelmem. Szemem, szerelmem majdnem ugyanannyi. Mindenféle történt Már velem. Most néger nő lesz a feleségem. Most börtönként Vállalom. Kaloda, járom, szégyenketrec, mind jöhet egy sorban. Minden büntetést vállalok, vízpróbát, tűzpróbát, e modern korban. Elektromos stimulálást, vízcsepegést, kokaint, csendet az éjjen át. Mindegy, a célom elérjem, fekete nő legyen az arám, csak éljem át A kínzás borzalmait. Ha másképp nem megy? Előttem a cél lebeg. Együtt szülnénk, legyen sok gyerek. Fekete. Örökké élnék Teveled. Mint ősz apóka és ragyogó felesége felmennénk még az Olimpuszra. Ott halnánk meg, mint az öreg japánok a Fuji peremén szépen elaluszva.

18.

2018.04.15 09:37	Karaffa Gyula - szerki -- meo | Nem vers, de szép
Válasz erre	Az ilyen, a "szerzőnek" tetsző művek felsorolása a naplójában jó és szép dolog lenne... de hogy ezt versként felteszi valaki a bírálandó versek közé... egyszerűen p.fátlanságnak tartom az olvasókkal, a szerkesztőkkel, a Dokk-közösséggel szemben!

17.

2018.04.09 14:15

Farkas András -- Egy iskolapélda

Válasz erre

Lágyan ölelj! - Csak lágyan ölellek. Selymes kezeddel! - Selymes a kezem. Kézfejeden az erek? - Szépek, és elágazók. Ujjaid zongorára valók. - Valamikor tudtam zongorázni. Ha tudsz valamit, miért kell elfeledni? - Gyakorolni kéne folyamatosan. A tenyered puha, párnás. - Nem kellett végeznem fizikai munkát. Azért kapáltál, az látszik. - Kapáltam, csövet törtem. A munkát megismerted. - A földön, a gyárban. Lágyan ölelj! - Csak ölellek. Forró az ajkad. - Forró a te ajkad. Cihából van a fejfedőd. - Cihát húztam ezelőtt. Az egész fejed takarva. - Veled félbe maradt a munka is. Ha tudsz ágyat húzni, miért anyád csinálja? - Nem szeretem csinálni. Ha tudsz vetkezni, miért vetkőztesselek? - Jobb nekem, ha darabonként veszíthetem. Jobb, mert tudod közeleg a végső meztelenség. - Ez esztelenség! A cifra pántos melltartóm kibírod nyitni? - Két kattanás, így ni. Hol az ágy leheverni? – Hátralépsz és, leülsz. A cihát meddig hagyjuk? – Hagyjuk! Hangodból nem tűnsz bűnözőnek. - Nem. Fakadj szóra, abból látszik. - A hang hősbe hajló tenor. Mondd, mit láttál utoljára? - Moziban, színházban, vagy hol? Mielőtt fejedre csuklyát húztál? - Az ajtón csengetett egy arcát lefedő nő. Mért húztál cihát a fejedre? Takarsz valamit? - Az volt kezemben, mikor a csengő szólt. Akkor miért arcodon ez álca? - Úgy gondoltam így a fifti-fifti. Jöttél szeretni. Én az ismeretlen femme fatale vagyok. - A végzetet én is érzem. A derekam keskeny eléggé? - Ne siess olyan nagyon! Nem tetszem? - Még nem tudom, csak tapintva. De feküdj mellém az ágyra! - Jobbról légy! A zipzárat rád bízzam? - Ha éppen nem unatkozom? Mikor vesszük le a burkát? - Szerintem mikor elválunk egymástól. Akkor nem látod a tetkóm a kényes helyen. - Meséld el ó, szerelmesem! Én is szerelemes lettem, a tapintásod isteni. - Hadd rajzoljam körbe a tetkót rajtad! Előre, oldalt kétfelé, és hátulról a teste. - Egy szabad madár, mint Te. És csicsereg, ahonnan ő elrepült, az a Kánaán. - Megmártózom. Még nem, simogasd a madár fekhelyét! - Értettem. Most áll a zászló, tiéd vagyok. - Lágyan ölelj! Vélemény: Aevie 2018, január 14. Idő: 11:24:10Osztályzat: nincs De nem tetszik. Valami iszonyat tölt el tőle. Nem tudom átérezni még csak művészileg sem. Megalázónak tartom.

16.

2018.04.09 14:09

Farkas András -- folytatás

Válasz erre

Kedves Miklós! Élvezet az Ön kommentárjait olvasgatni. Ön egy szellemes ember. Különösen miután engem is kibír. A magyarnyelvű irodalmi szekesztőségek legalább felével már nem vagyok beszélő viszonyban. Ha meglátják, megint ez a Farkas, ártirányítják a csatolmányt a kukába. De ott jó helyen vagyok. Einstein mondta, az elméleti fizikusnak legfontosabb munkaeszköze a szemétkosár. Barátsággal: András U.i.: Én nem vagyok szokva az ilyen önmarcangoló, értelmiségi szerkesztőkhöz. Itt egy példa, ha be tudom hozni. Ha nem tudom, megy még egy levél.

15.

2018.04.09 05:49	Farkas András -- Elütés
Válasz erre	Bocs. Gyurcsi.

14.

2018.04.09 05:47

Farkas András -- Dante sírja

Válasz erre

Kedves Gyucsi! Most Önnek van igaza. A sztori a következő: Az Isteni Színjáték befejezése után nem sokkal Dante maláriában megbetegedett, és 1321. szeptember 14-én (vagy 13-án) Ravennában halt meg. Itt is temették el a "Dante költő sírja" feliratú kápolnában. Dante csontjait ferences szerzetesek aztán 1509-1865 között elrejtették, mivel a firenzeiek több sikertelen kísérletet tettek a hamvak megszerzésére. A firenzeiek végül fiktív síremléket állítottak neki a firenzei Santa Croce templomban. Ravennában 1780-ban az üres sír helyére emelték a mauzóleumot. 1865-ben végül megtalálták az ereklyét egy falban és a sírba helyezték. Dante 1780-ban emelt mauzóleuma a Basilica di San Francesco mellett található, a Garibaldi téren. A belépés ingyenes. András

13.

2018.04.06 11:17

Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Bogányi Gergely zongorázik Bartóko

Válasz erre

Kedves András, Hadd gondolkozzam tovább a már említett nehézségről, a lejátszott zongorahangok szöveges ábrázolásáról. A zongora ugyan szólóhangszer, de korántsem csak egyetlen hang kiadására alkalmas egy adott pillanatban: nemcsak együtt játszik a jobb és a bal kéz, mindkettőnek egyszerre akár több ujja is, de ott vannak még a pedálok is (hogy már ne is említsem a "kortárs zene" egyéb akciózásait további hanghatások kiváltását célozva). Szerintem ezért nem megoldás sem a szolmizációs hangok, sem az abszolút hangmagasságok használata. Tanácstalan vagyok...

12.

2018.04.05 22:04

Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Altató és Altató-dal

Válasz erre

Kedves András, Ebben a kedvezményes "egyet fizet, kettőt vihet" akcióban az alapszöveg mellett bónuszként kapunk még néhány altatótabletta-receptet; az egyikre egy orosz hajóvontató-dal is fel van írva. Az alapszöveg a tenger táncával kezdődik, amelyet saját zenéjével kísér, és közben talán megkövesült gyantadarabokat sodor a partra. Vannak ígéretes, és vannak kissé elkoptatott rímek (nagy úr az erózió); nagy kár, hogy a "kösöntyű" nem kapta meg a maga rímpárját, amiért csak részleges vigaszt nyújt a kristálytiszta "duruzslással, kuruzslással" belső rím. Azt hiszem, az altató stílusába, különösen a vége felé, kevéssé fér bele a haja-haja kurjongatás, de tévedhetek.

11.

2018.04.05 14:51

Czékmány Sándor - szerki -- meo | Bogányi Gergely zongorázik Bartóko

Válasz erre

Kedves András! Két "rímhelyzetben" ragaszkodnék a sorpár ütemhangsúlyához (zeneileg jobban közelítene ez a párhuzamos futam) "Akit megtalálnak, annak nincsen kegyelem." helyett "Akit megtalálnak, annak nincs kegyelem." és "megvagy, nem mozdulsz, lapulsz a túlélésért." helyett "megvagy, nem mozdulsz, lapulsz, hogy túléld." az egyéb improvizatív eltérések remekül illenének egy zongorajátékba. Nálam változtatás nélkül is marad:-)) Üdvözlettel Sándor

10.

2018.04.05 10:11

Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Bogányi Gergely zongorázik Bartóko

Válasz erre

Kedves András, Nem könnyű egy zeneműről, konkrétan annak előadásáról írni. Le lehet festeni a környezetet, a zene által kiváltott érzéseket - meg is történik ebben a versben, képszerűen és láttatóan -, lehet utalni a zeneszerző éppen játszott és egyéb műveire, életére, apró történetekre, az előadó művészi pályájára, de a lehetetlenhez közeli feladat a lejátszott hangok ábrázolása. Még ha trombita vagy tilinkó lenne a hangszer, azokra nagyjából megvannak bizonyos "átírási szabályok", mint a görög vagy cirill betűkre - a zongora azonban eltér ettől. Nem tudom, vannak-e a karakterkészletben "kotta" karakterek, és ha volnának, hogyan jeleníti meg azokat ez a felület - én tennék egy óvatos kísérletet az itt látható három sor helyettesítésére. A körítés mindenképpen maradandó.

9.

2018.03.28 16:23

Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Léggyökér

Válasz erre

Kedves András, Jól megdolgoztatja az olvasó fantáziáját a szöveg grafikai foltjának kialakításával. Lesz, aki egy "jobbra" kurzor vezérlő gombot, más valaki egy dokkba tartó hajó orrát, vagy esetleg egy kamaszlány felsőtestét látja bele. Talán Karinthy írhatta: "Hűséges vagyok, a szerelmem örök - a tárgya változó." Kétségtelen, hogy a léggyökerek kisegíthetik azt a fát vagy bokrot, amely más módon nem folytathatná az életét, ám talán mégis másodlagos fontosságúak. Szépen kifejtett szöveg.

8.

2018.03.27 08:30	Karaffa Gyula - szerki -- meo | Mit hiszek?
Válasz erre	Mint aki Juhász Ferenc eposzain és versprózáin nőtt fel, összehasonlítva azokkal, ez inkább egy szimpla önvallomásnak tűnik csak... nem hagy önálló képzettársításokra helyet, nem ad ehhez lehetőséget... és épp ez a szöveg gyengesége számomra...

7.

2018.03.26 20:22

Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Mit hiszek?

Válasz erre

Kedves András, Kérem, adjon tanácsot, ugyan mit írjak erre? Akár irigyelhetném is, mert hinni jó: az erős hit sokak szerint felmentést adhat a tudás megszerzésének nyűgjeitől. Vagy azért, mert kíméletlen nyíltsággal leplezi le a saját nézetrendszerének összetevőit. Vannak, akik szerint ugyan minden hitrendszer bizonyíthatatlan és cáfolhatatlan axiómákra (alapvetésekre) épül - de vajon a tudományok nem? A szöveg, nem annyira a tartalma, mint inkább a struktúrája miatt, kicsit emlékeztet Zorán egyik nagy slágerének középrészére is. Amúgy érdekes, hogy szövegének címében és kezdő szakaszában a "mit" kérdőszót használja, majd áttér az árnyalatnyival eltérő "miben" kérdőszóra. Hogy vajon az elektronika ártalmasabb-e, mint a papírgyártást feltételező könyvipar - nem tudom, készült-e már ilyen összevetés. Időt kérek, még nem tudok állást foglalni.

6.

2018.03.16 12:53

Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Ekhómese

Válasz erre

Kedves András, Az antik világ szabad polgárai nem vetették meg az élet apróbb-nagyobb örömeit; nem meglepő hát, hogy az Olimposzon trónoló isteneik és azok partnerei sem voltak mentesek ezek hajszolásától. A történet első olvasatra két monda szálait fűzi össze, amelyeket a főszereplő személye köt össze. A szöveg nyelvezete hűen követi a történéseket: könnyed, visszafogottan erotikus, ugyanakkor szervesen épülnek bele a szellemes anakronizmusok. Egy helyen véltem úgy, hogy talán rá kell kérdeznem: ez a "... zenekart kitalált" megfogalmazás. Üdítő, maradós szöveg.

5.

2018.02.14 01:50	Farkas András -- Meghasadás
Válasz erre	Kedves Klári! Ez egy automatikus vers. Ezen nem lehet módosítani, javítgatni. Sajnálom, hogy az útleírások nem érdeklik. Szegényebb az élete. Hogy nem vers az, hogy "Giotto Campaniléje alatt hasadt meg a szívem?", "Itt szórjátok szét a hamvaim. Beszivárgok minden repedésbe,". "Itt pornak is nemes lenni." Sajnálom Magát. András

4.

2018.01.29 11:32

B. Tóth Klári - szerki -- meo | Meghasadás

Válasz erre

Kedves András, ez egy útleírás... Érdemesebb lenne egy témát közelebbről megismerni, alaposan körbejárni, azonosulni az üzenetével, hogy verssé váljon az élménye. Ebben a két sorban látok költőiséget: "Beszivárgok minden repedésbe, és egyszer talán valakinek a cipőjén újra láthatom az álmom, a Campanilét" A többi a műemlékek felsorolása. Ebből az alapélményből jónéhány vers kitelne, próbálja meg! Csak egy ötlet: A "beszivárgok minden repedésbe" sorból kiindulva mondjuk az esővíz szemszögéből is megírhatná a benyomásait... Szeretettel: B. Tóth Klári

3.

2018.01.08 16:08	Lajos -- Ma sem
Válasz erre	Ez nagyon rendben van.

2.

2018.01.08 15:26	Kiss janosne -- Ma sem loptam
Válasz erre	Erdekes de jo vers!

1.

2018.01.07 10:34	Tóth Csilla - szerki -- meo | Ma sem loptam
Válasz erre	Kedves András, egy darabig kerestem, követve az első megérzésemet, hogy hol lenne érdemes húzni a versből, de aztán rájöttem, hogy nem érdemes, olvastatja magát, az indulat húzza maga után a sorokat, vagy görgeti azokat maga előtt:-). Jó lett.

0