Dávid Klaudia Szófia
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
10. 9. 8. 7. 6. 5. 4.
| 2010.10.05 13:24 | Payer Imre - szerki -- meo | Szemedbe nézni
|
| Válasz erre | Dalszövegnek jó, versnek sajnom nem igazán. Azért, mert úl sematikus. A dalszövegeknél ez egyenesen elengedhetetlen követelmény, innen történik valami csoda folytán, hogy még többletjelentsése is lesz a szövegnek. A mostaninál sajnos ez nem így alakult. | 3.
| 2010.10.04 10:40 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Szemedbe nézni
|
| Válasz erre | Vannak részei, amelyek kevésbé közhelyesek, ezek elmennének dalszövegben például. Az első két sorból ki lehet indulni, bele lehet kapaszkodni, van benne valami a költészetből. Klaudia, próbálja meg többféleképpen kimondani azt a kedvesnek/kdvesről, hogy szereti vagy gyűlöli, úgy hogy nem használja ezeket a szavakat. Ez az egyik legcsodálatosabb dolog a magyar nyelvben, hogy szinte minden érzelmet ki tud fejezni, a lehető legtöbbféleképpen. Ajánlom kortárs költők olvasgatását, a most öntől olvasott szöveg stílusát tekintve, talán Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Jónás Tamás versei lendíthetik jó irányba. Ezek sajnos még nem versek Klaudia, csupa közhelygyűjtemény, bár ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne fejlődni, előrelépni. | 2.
| 2010.10.03 19:21 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Egy érzés
|
| Válasz erre | Kedves Klaudia!
Az angyali csókok - sajnos vagy szerencsére? - nem röpködnek úgy az éterben, mint a szúnyogok, ezért azok homlokra lehelt realitása nélkül tollat avagy billentyűzetet ragadni az alábbi következményekkel jár: érdekes módon megfordul a hatás és enyhe vérszívásba torkollnak a szavak, fejhangon zümmögni kezdenek, éppen mikor már elaludnánk, hogy csapkodni kezdünk magunk körül, mint a szárnyak nélküli kerubok, zuhanás közben.
Még mélyrepülésnek se nevezhetjük ezt.
SK (Saját Klaviatúrámmal),
km | 1.
| 2010.10.03 15:34 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Feketeség
|
| Válasz erre | Kedves Klaudia,
másodjára olvasom ezt a verset és nem tudom elengedni Karinthy Frigyes Ady-stílusparódiáját közben:
"Jött értem a fekete hajó
Jött értem fekete vízen.
Álom-királyfit, vitt tova vitt
Moslék-országnak mentiben -
Fekete hajó, fekete vízen." (Talán a Fekete zongora Ady vers paródiája)
Értem a szándékot, a sötét tónus szerepét, de túlírt, túlfestett, felborul az erőegyensúly a versben, a taktikai érzék vonatkozásában, nálam óhatatlanul humorként landol.
A rímeltetés nem szerencsés. Általában nem elegáns azonos szófajból választani rímpárokat. Itt a pacsirta-papírra kivételével mind azonos szófajú. A parázs-varázs erőltetett, ráadásul nagyon gyakori összecsengetésűek.
Megoldásaiban is a sablonosság a jellemző, nem mer bátor lenni a vers, a fantázia rövid gyeplőn: szabványszerepet töltenek be a főnevek: felhőből eső, homokórából homok, koldus pénzt koldul, szemből könny csordul...stb...
A versírás lényege éppen az a képi többlet, amivel írója többet láttat a valónál, némi miszticizmus, eredeti elvonatkoztatás nem ártott volna, pl. a koldus koldulhatna fehéret ebben a nagy feketeségben.
Van benne egy kis logikai defekt is, hiszen ki lát feketében feketét? (Világos szerki szomorúan el.) | 0 |
|
