Dunai Edit
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
2.
| 2013.01.14 23:42 | kislyány -- Nequam
|
| Válasz erre | ez a kedvenc versem! jobban, mint pessoától az egyenes tartású költemény, bodlertől az idegen, vagy bukowskitól az én. ehe. |
1.
| 2009.08.10 09:02 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Idill
|
| Válasz erre | Van ebben a szövegben valami erõ, valami invenció, csak egyelõre túl hatásvadásznak érzem az alkalmazott eszközöket, szelídítésre, finomításra volna szükség szerintem úgy, hogy ez az erõ megmaradjon. Nem könnyû mûvelet ez persze. De jelenleg túlzott a versbõl áradó sötétség-kegyetlenség, bombasztikusak a képek ("Lángra kap / A béna magány", "A félelem / Pókhálót tereget" stb.). Mintha nem volna elég önbizalma a szövegnek - a magány nehezen megfogható, de e kontextusban mindenképp negatív kicsengésû szó. Jól érzi a szerzõ, hogy nehezen megfoghatósága miatt pontosításra szorul, ám a "béna" jelzõ mégsem pontosít eléggé, egyszerûen rájátszik a magány alapvetõen elmarasztalóan használt jelentésére, nem biztosít tehát releváns jelentéstöbbletet, csupán sulykol. Ebbõl a szempontból lehetne hát (általában is) takarékosabb a vers. Ráférne egy pókhálótlanítás. Miként egy másik cím is: ilyen formában sajnos nagyon didaktikus a cím által sugallt idill és a tökéletesen ellentétes tartalom szembeállítása.
"S a bejáraton
Úgy gyûlnek a zárak
Mint keselyûk
A haldokló felett."
Az elsõ két sor itt például nagyon tetszik - kár, hogy a hasonlított kép (keselyûk gyülekezése) nem túl eredeti; biztos vagyok benne, hogy kevésbé teátrális kép is található volna, s akkor igazán nagyot üthetne ez a zárlat. |
0 
