| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Dobay Katalin
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
25. 24.
2020.08.02 22:26 | Fűri Mária - szerki -- meo | Papírhajók
|
Válasz erre | Érdekes volt a többiek véleményét olvasni. A papírhajók okozott némi bizonytalanságot, mint klisé-gyanús, netán giccses kép. De valahogy mégsem az. Nem látványosan tér el a megszokottól, de eltér. Részleteiben is, a fényes pl. nem megszokott jelző, összességében is, ahogy az egészbe illeszkedik. Nekem tetszik az egységessége és a vers atmoszférája, nálam marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: h.dobay.kata@gmail.com | 23. 22.
2020.08.02 16:13 | Dobay Katalin -- re: meo | Papírhajók
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Tamás!
Nagyon köszönöm a figyelmet, és az értékelést. A szöveg üzenete számomra is ez. Izgalmas volt megismerni az ön versét, megtisztelt vele.
| 21. 20.
2020.08.01 19:24 | Filip Tamás - szerki -- meo | Papírhajók
|
Válasz erre | A csonttorony kívülállásra utal olyannyira, hogy a lírai én még az időn is kívül érzi magát. A papírhajó hajtogatás, pláne, hogy reményekből történik, arra utal, hogy a kívül maradást szeretné felszámolni, tartozni szeretne valahová. Megy, úszik, sodródik papírhajóival együtt, oda is ér a "vágyott kikötőkbe", de az se hoz boldogságot. Talán a hajók helyette is megérkeznek valami ígéretes világba.
Nagyon ködös, nagyon bizonytalan, nagyon homályos a vers világa. Úgy érzem, igényelne néhány határozott kontúrt, miközben az alaphelyzet maradhat. Bevallom, engem arra késztetett, hogy motívumkészletéből írjak valamit. Ha nem haragszik érte, megmutatom.
***************************** papírhajóidat megszűnt újságok utolsó számaiból hajtogattad fent a toronyszobád nagy asztalán
a patak megígérte hogy elviszi őket egész az óceánig rábízod hát szelíden futó habjaira
visszamész magányod magasába és ablakodból figyelsz fülelsz hátha kürtök köszöntik majd
flottádat mikor elcsigázva kiér a nagy atlanti óceánra mely talán nincs is hisz sohase láttad | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dobay Katalin | 19. 18.
2019.06.24 13:44 | Fűri Mária - szerki -- meo | Szélcsend
|
Válasz erre | Kedves Katalin! A középső versszak, és az utána következő három sor nagyon tetszik. Érdekes, kifejező. A hangokról is így kellene valahogy írni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dobay | 17.
2019.06.24 10:22 | Dobay -- re: meo | Szélcsend
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Renáta!
Köszönöm szépen a meót.
A hangutánzókat a szakadatlan, extrém erős fülcsengés kényszerítette a szövegbe, az egész egy igen intenzív élmény szüleménye.
| 16.
2019.06.24 09:31 | Ilies Renáta - szerki -- meo | Szélcsend
|
Válasz erre | Néhány sor tetszik. Szép. Kifejező. A többi nálam nem üti meg a mércét. Szerintem felesleges a "cseng-bong" , ahogyan a "zsong-bong" is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dobay | 15. 14. 13. 12. 11. 10. 9.
2019.05.22 11:30 | Dobay -- re: meo | Kiút 2.0
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Szerkesztők!
Köszönöm a meót Előre és hálásan köszönöm, ha kaphatok még néhány, szakmai támpontot ehhez a vershez.
Üdvözlettel, Dobay Katalin | 8. 7. 6. 5.
2019.04.14 09:26 | Dobay -- re: meo | Kiút
|
Válasz erre Előzmény | Újragondolva:
Kiút
egyszerű vegyképletbe szorulsz tested tudattalan molekulák hálójában alaktalanná mállik a csönd dermedten meredek rád belül sötét üreg belebújok felfeszegetett zárójelekből kinyújtott kézzé változol
lassan felemelkedem alattam a két dimenzióba szorult lét mi-lesz-ha rettegés önzés szennyes pocsolya menekülés vastag kérge
visszazuhanok imáimba kapaszkodom hogy elérjelek | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dezső Márton - szerki | 4.
2019.04.13 17:42 | Dobay -- re: meo | Kiút
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Márton,
vajon segített-e a szövegen a változtatás? Köszönöm előre is a segítséget!
Kiút
egyszerű vegyképletbe szorulsz tested tudattalan molekulák hálójában alaktalanná mállik a csönd dermedten meredek rád belül sötét üreg belebújok felfeszegetett zárójelekből kinyújtott kézzé változol
lassan felemelkedem alattam a két dimenzióba szorult lét foszlott ideák mi-lesz-ha rettegés önzés szennyes pocsolya menekülés vastag kérge visszazuhanok imáimba kapaszkodom hogy elérjelek | 3. 2. 1.
2019.03.22 19:44 | Dobay Katalin -- re: Kiút
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Imre,
nagyon köszönöm a figyelmed, megtiszteltél a soraiddal.
Külön köszönöm. hogy rámutattál kritikus pontokra. Hát igen, így egy éves dokkfüggőséggel a hátam mögött - némi "Gyors és Gyilkos" látogatás után - nagy érdeklődéssel, és persze köszönettel várom a kritikát, tanulni kell a saját bőrömön! ;)
Üdvözöllek, Kata | 0 |
|
|