Blitzer Csaba
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
17.
| 2011.08.16 07:05 | Standovár Ágota - szerki -- meo | Monoton-ton-ton
|
| Válasz erre | Csaba,
"csak lábjegyzet a megszokott madárfütty,
a macska kerítésakrobata mutatványa."
Számomra átélhető e két sor hangulata,
bár más szövegkörnyezetet kívánna, más reggelt.
Építsen köré új verset! Szívesen olvasnám.
Üdv. Ágota | 16.
| 2011.08.04 04:14 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Monoton-ton-ton
|
| Válasz erre | "Megbeszélt reggelek,"-talán átbeszélt, a megbeszélt a reggellel való beszédre is vonatkozhat, így viszont nem pontos, félreértésre adhat okot, kérdéseket vethet fel, melyet nem old fel a következő két sor sem, szóval kissé fura szókapcsolat ez, főleg, hogy a "megbeszélt" mintha jelzői minőségében állna a szó mellett. A második sor, ha kontextustól függetlenítve szerepelne, azt mondom, nem rossz, ám a lepedőn való gyűrődésre felhúzza szemöldökét az olvasó, talán egy elrontott metafora lenne? Főleg, hogy a megbeszélt reggelek is ott gyűrődnek a lepedőn, a dokumentumokkal együtt...
"margójára írt a tápászkodó
tervek halványkéken fogó
tolla,
lineáris függvénybe
torkollik a hajnali rituálé,"-ez elvadult szóvirágra hasonlít inkább, nem is tudom mi az a "tervek tolla" (mely halványkéken fog, de miért éppen halványkéken, merthogy tőlem aztán foghatna hupililán is Csaba, és lehet hogy a hajnalhoz az még jobban passzol, hiszen a lila például a vallásokban vagy rituálékban fontos szerepet tölt be) a lineáris függvény pedig matematikai fogalom, egyszerűen nem értem mit keres egy versben és mit akar kifejezni vele a beszélő. elsőfokú plusz konstans=lineáris. és? mi elsőfokú mi konstans a versben?
"csak lábjegyzet a megszokott madárfütty,"-hol van feljegyezve? Isten egén? a lepedőn? mert a szöveg eleje említ dokumentumokat, de az a lepedő gyűrődéseire hasonlítanak (vagy azok a gyűrődések...)
"Táskámban bérlet az örökkévalóság/sivatagába tartó buszra,"-ez nyilván az idő lassú múlását hívatott érzékeltetni, ám az örökkévalóság eléggé sokrétegű jelentésmezővel rendelkezik, hogy jó nagy badarságnak tekinthessük ezt a mondatot. Ráadásul valami kimarad a mondatból, mert a bérlet után nem jelzi, hogy micsoda a bérlet. | 15.
| 2011.07.12 21:19 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Kőművesek
|
| Válasz erre | Miért lesz "soványabb" a fal attól, hogy lemállik (ide más szót javasolnék, mállani a fal szokott) róla a tapéta? Ez így inkább erőltetettnek tűnik. Ugyanez igaz a szerelmesen egymáshoz simuló téglákra. Ami elpereg, abból hogyan épül fel torony? A vége giccses, és keverednek a különböző idősíkok. | 14.
| 2011.06.24 23:31 | Blitzer Csaba -- re: meo | Gyászos szüret
|
Válasz erre
Előzmény | Igazad lehet, kedves Tamás, akkor viszont ez már egy más hangulat, egy más vers lenne. Ezt a csendes gyászt ezekkel az egyszerű (közhelyes) képekkel szerettem volna megfesteni, a csendességével, némaságával, tulspilázott érzelmek nélkül. Az illető hiánya ezt a szenvtelen, némaságot, csendes lassú pusztulást kelti bennem, s a fájdalom bennem üvölt csak, nem a nagyvilágra színpadiasan.
Mindenesetre köszönöm javaslataidat, és igen, abban a stílusban is lehetne így alkotni, de talán azt egy másfajta elvesztés tehetné szenvedélyesebbé. | 13.
| 2011.06.24 14:26 | Jónás Tamás - szerki -- meo | Gyászos szüret
|
| Válasz erre | Egyetlen dolgot hiányolok ebben az versből, amit könnyű és kellemes olvasni: hogy ne legyen könnyű és kellemes olvasni. Más megközelítésben: a szokott helyzetet ("amikor elmész"), eredeti, új mondatokkal, kapcsolatokkal kellene díszíteni. Az természetes, hogy "olyankor" "nem nyílnak a virágok a fa alatt" -- kicsit talán túlságosan is óvatosan szép ez a megközelítés. Ha ezek a hasonlatok erősebbek, szívközelibbek, humusz-szagúbbak lennének, egy értékes verset olvashatnánk, sajnos most a közhelyes megoldások a rím, ritmus, hangulat valódiságát lerontják. Rossz a smink. :) Az nem olyan nagy baj: lemosni, újra felrakni.
Ilyen egyszerű képlet mentén: mi van akkor, ha elmész.
Mikor elmész, felhörögnek a madarak.
Bezáródnak a virágok, köhögve, félve.
A levelek tovább hullnak, bár fakad
a gallyakon a rügy, törnek a napsugarak.
Valahogy így. Messzebbre érve, költőibben, persze. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Blitzer Csaba | 12.
| 2011.06.22 23:41 | Blitzer Csaba -- re: meo | Kőművesek
|
Válasz erre
Előzmény | Elképzelhető, hogy Ön nem vett le ebből semmit átvett értelemben, szimbólumként... Egyesek értik az árnyaltságát, mások nem, nem vagyunk egyformák. | 11.
| 2011.06.22 18:31 | kovacske -- re: meo | Kőművesek
|
Válasz erre
Előzmény | az időzavart azért érzem, mert a szövegből nem következik ok-okozati sorrend, mintha az egész szöveg egy statikus kápet festene le, önkényesen váltva a felénél múltból jelenbe.
közhelynek azt érzem, hogy annyira általánosságban beszél egy tetszőleges fal erőziójáról, hogy azt bármire (vagy inkább semmi konkrétumra...) lehet érteni, szimbólumként, ettől nekem olyan, mintha azt mondanám, hogy "megjött a fagy, elszáradtak a levelek, meghal a fa, de jön még újjászületés az elmúlás után". | | A fenti posztra érkezett válaszok: Blitzer Csaba | 10. 9. 8. 7.
| 2011.06.20 11:23 | Blitzer Csaba -- re: meo | Gyászos szüret
|
Válasz erre
Előzmény | Nem igazán értem ezeket az indokokat. Valóban egy régebbi versem ez és valóban közhelyesek itt-ott a képek, amiket használok benne, de szerintem néha az egyszerűség hatásosabb a túlbonyolításnál. Nem, én nem egy utópisztikus világvégét festek le itt, hanem valakinek az elvesztését próbáltam ezekkel a túlzásokkal leírni. Valaki, akinek a lelkét égeti másvalakinek az elvesztése, s e tény fájdalma, "láthatja" környzetét, a világot így is. Feketén, sötéten, kizárva a madarak énekét füléből, árnyékot lát vetülni a fák alá, nem látva ezzel a madarakat, stb.
A szüret itt nem konkrétan az ősszel beérő gyümölcsökre értendő, hanem másfajta elhullásra. De mindezt a hangulatot, szerintem, magyarázza a vers címének első szava is.
Mindenesetre köszönöm értékelésedet. Ezt nem egy "emos" versnek szántam (igaz, tinédzser koromban íródott), bár valóban kissé szegényes volt akkoriban még a képhasználatom... amiért mégis megtartottam, az egyszerűsége, amivel szerintem átjött a versből a gyász, a fájdalom. Bár a saját versét mindenki saját gyermekének érzi, próbálom azért aránylag kívülről szemlélni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Blitzer Csaba | 6.
| 2011.06.19 23:07 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Gyászos szüret
|
| Válasz erre | Csaba, ez szép és szomorú. De nem jó vers sajnos. Több hibája is van, a képalkotás terén kellene főleg javulnod, úgy érzem. Már az első strófa első sora is erőltetett, miért némulnának már el a madarak? Ez túl utópikus, mintha valami "zombis-kihaltavárososcsaknéhánytúlélő" filmben találná magát az ember. Mikor nem hallani a madarakat? Ha azok is kihaltak. De nincs ekkora katasztrófa, a szöveg maga sem teremt ekkora drámát a saját auráján belül. Aztán a következő sor is: "nem nyílnak virágok a fa alatt."-mitől ne nyílnának már virágok a fa alatt? (hogy az "én" nem érzékeli? attól még nyílnak...) Környezeti katasztrófa tán? Nem jó ez még. Jó a rímelés, az érzelmi többlet/töltet. Ezen kívül több ponton (mint jeleztem főleg a képek pontatlansága miatt) gyengélkedik a szöveg. A második strófa ugyanilyen, ha nem nagyobb túlzással kezdődik. Miért halnának már el a szellők? (és akkor miért ilyen lágy a kép, ha már vihar tombol az emberben?) Szép vers, de csak a "hangulati köntös" miatt. Tessék jobban megírni! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Blitzer Csaba | 5.
| 2011.05.28 15:02 | Blitzer Csaba -- re: meo | Panem et circenses
|
Válasz erre
Előzmény | Értem én, mire célzol, Ferenc/Gábor, de pont erre a bizonyos túlzásra fektettem a hangsúlyt (volt más portál, ahol bizony emiatt nem is talált értő fülekre), ahogyan általában a római kori tivornyákról is túlzásokkal fest képet az irodalom, a filmművészet. Túlzások, ahogyan egyes országokban is élnek vele például a dohányárukon feltüntetett rákos tüdőkkel... Ne érts félre, a "vers" nem (ki)oktató célzattal íródott, nos, talán kicsit hatásvadász stílusú lett, ez igaz. Nem mindenki így látja az életet, és nem is ilyen, az is igaz, ez csupán az én látásmódom. | 4. 3.
| 2011.05.28 00:04 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Panem et circenses
|
| Válasz erre | Csaba, túl van ez költve, már az első két sor olvastán felhúztam a szemöldökömet, "sörhab lebeg/bortenger felszínén" hát hol ez a képtelen tenger? Tulajdonképpen minden fel van "nagyítva" a szövegben, nem ettől lesz verssé a vers. Túlzás a Niagara is, a lakozott asztal "lécei", és a sárga föld is. Mitől lészen "fekélyessé" ez a csereüzlet? Miért színezed ki a mondanivalódat? Az egyszerű közlésmód az egyik legnagyobb a költészetben. Ezzel kell kezdeni. Egyszerű kijelentőmondatokkal. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Blitzer Csaba | 2.
| 2011.05.05 20:22 | Blitzer Csaba -- Holtak szőnyegén
|
| Válasz erre | Igen, a kunkorodik is ide illő lenne. De ha a levél csak meghajlik a vízcsepp alatt, akkor görbülhet. Sírásra pedig görbül az ember szája is, nem kunkorodik, és megvariálva már nem lehetne megszemélyesítéssel próbálkozni. | 1.
| 2011.05.04 02:50 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Holtak szőnyegén
|
| Válasz erre | Nagyon patetikus. Lelki tartalmakat próbál beleerőszakolni egy unalmas (vagy unalmasan tálalt) természeti képbe. A fa levele nem görbül, inkább pöndörödik. (lehet például "kéregető kézhez" hasonlatos, ahogyan egy Tóth Krisztina versben.) | 0 |
|
