Czirják Jolán
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
4.
| 2009.11.29 21:35 | nb -- re: Jolikának
|
Válasz erre
Előzmény | Jó is olvasni, Andrea, szeretetteli szavaidat a szerzõ felé - nincs is ezzel baj, sok olyan alapigazságot közölsz, ami bár fontos, de nem mondjuk ki feltétlenül.
Egyetlen momentumra reagálnék, nem megszólítottként, de valamilyen szempontból szóba jöttként:
"nem az idõmértékes, nem a verselés kisujjból történõ kirázása az érték, hanem valami más."
Hát, ez majdnem így van. A verselés kisujjból kirázása önmagában nem érték - mint ahogy az angol nyelv tudása szempontjából az sem érték, ha valaki kívülrõl fújja az összes igeidõ összes lehetõ ragozását. Hasznos tudomány, tisztelhetõ ismeret, de önmagában még nem tesz alkalmassá a beszédre. Azt mondhatnók, hogy önmagában a verstani ismeret nem garancia az itteni sikerre. Jolán versének trocheikus lüktetése sem.
De a verstan tudása, természetesen, nem jelent hátrányt, és sok szempontból elõnybe juttathatja a használót. Sokszor dorgálunk verseket verstani hiányosságok, döccenõk miatt. Emiatt is kapunk a fejünkre. Mint ahogy amiatt is, hogyaszongya itt "más" értékek uralkodnak, nem a klasszikusak, a megszokottak.
Bizonyos értelemben persze azért vagyunk, hogy kapjunk a fejünkre. A fentieket is csak a tisztább kép (talán Jolán számára is tisztább) kedvéért írtam. Az elfogult, pártos szeretet nem feltétlenül segíti a tisztánlátást. Lehet, hogy az sem, amit írtam. Mindegy. | 3.
| 2009.11.29 21:33 | viga -- Jolánnak
|
| Válasz erre | kedves Jolán,
én még nem ismerem a verseidet, csak ezt az egyet. ezt a költeményt amor sanctusként olvasom, ha megengeded. s ha lehet így, már nem is olyan érdektelen az utolsó versszak.
a verselés valóban bravúros, nem kevesen képesek erre.
| 2.
| 2009.11.29 21:13 | V.A. -- Jolikának
|
| Válasz erre | Olyan nagyon szeretem a verseidet, Jolika...
Azt hiszem, itt nem sok sikerélmény ér majd Téged, de errõl nem tehetsz.
Az a verselés, amit Te vagy én mûvelünk, nem való ide, de szerintem nem baj. Itt nem a klasszikus, nem az idõmértékes, nem a verselés kisujjból történõ kirázása az érték, hanem valami más.
Az a baj, hogy az ember késõbb jön rá, miután már regisztrált, hogy nem a számára megfelelõ helyre tévedt.
Ettõl függetlenül, hidd, és szeresd azt, hogy vannak emberek, akiknek a napjait ÉPPEN A TE VERSEID teszik széppé, színessé, boldogabbá! Az enyémeket igen...ha számít ez valamit Neked, akkor írjál, Jolika, hozd ide is a verseidet, mert hidd el: lesznek olvasóid, lesznek, akik Miattad járnak majd ide.
Nagyon sok Szeretettel: Rhea | | A fenti posztra érkezett válaszok: nb | 1.
| 2009.11.29 20:18 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Bennem élsz
|
| Válasz erre | Elolvasva a vers mellé írott bemutatkozást, kicsit nehéz helyzetben érzem magam - mit mondhatnánk a versrõl, ha a szerzõ kedvencei bevallottan Radnóti, Kosztolányi, s bár nem minõsíti direkten ez a mondat mindazt, ami azóta a költészetben történt, a hallgatást mégsem érezhetjük másnak, mint indirekt minõsítésnek. Talán annyi mondható, sablonosan persze, hogy Radnóti és Kosztolányi a maguk idejében igencsak idõszerûek voltak, s ez az, ami ebbõl a versbõl itt egészen hiányolható. Nem baj, ha klasszikusokra támaszkodunk, azonban ettõl még nem takaríthatja meg a valóban a tapasztalatok lírává sûrítésére törekedõ igyekezet az aktuális hordalékok felismerhetõ feldolgozását. Földhözragadtabban fogalmazva: ebbõl a 12 sorból nem sokat tudunk meg arról, pontosan milyen lelkiállapotot rögzít; a képes beszéd ugyan mûködik, de épp a képek nem épp egyedi együttállása miatt ("a csókodat / úgy iszom", egyetlen példa csak) válik aztán a maga egyediségében nem megragadhatóvá az, aki a versbõl hozzánk szól. "Véled én a mennybe mennék" - ez valami olyasmit rögzít (szándékosan leszek köznapi), hogy "tök jó lenne nekem veled", és nem többet. Nincs saját súlya, helyiértéke itt a "menny" kifejezésnek, csak egyfajta közmegegyezés szerint a "tökjó" eképpen mondható ki költõinek gondolt módon. Mármost a költészet épp ezen konvenciók meghaladásánál kezdõdik, kezdõdött mindig is. | 0 |
|
