|
Az úton senki.
Az ég üres.
Fantázia?
Akinek fantáziája van,
Minek annak megszületnie?
Az élet a paradoxonok miatt van,
És addig, ameddig.
Láttam a galambot szállni,
Annál nincs alacsonyabban.
Egykor azt hittem, tele a tetők
És tele az ereszek, mert temetőjük
Oda van, oda föl, hogy ne közibénk.
Reggel azért keltem, hogy apámat az óvodáig
Kísérjem, ami képtelenség, mert fölkelni
Lehetetlen. De kenyeret vágtunk, szórtunk;
Szurkoltam a verebeknek; mióta nincsenek.
És apám se, meg az a galamb se, melyik
Széttárt szárnnyal lelapítva szárad az úttesten.
Szárnyas patkány, mondják az ateisták,
Én az vagyok, de ilyet soha.
Az úton galamb,
Akárha vetítenék,
A melegtől vibráló aszfalt,
Ez lenne a föld, megcsaló tükrözés,
Az égben bál van, délibáb van.
Bajom van a köztisztasággal.
|
