| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
|
Kránicz Szilvia |
| végtelen történet - változat 2. |
|
a semmi közeledett
rágta mesénket a nyarat a fákat
a falakat a lakást szerveidet
te láttad én elfordítottam fejem
te hívtad együtt hívtuk nem tudom
a szabadság összezsugorodott
mikorra és hogyanra
hazafelé a buszon csak erre bírtam gondolni
meghalsz
harcoltam veled és vádoltam magam
vigyázhattam volna jobban
nem voltam elég gyengéd
az utolsó hetekben
Deena azt írta készen állsz én meg nem
engedjelek ki
infúziók után lerohantál
a kertbe nyíló ajtóhoz
néztél fel rám
képtelen voltam megtenni
valahol megegyeztünk időn kívül
a végén már csak hárman maradtunk
te és én
a falatozó semmi
megtanított lélegezni
legyőzni a köldökömből szivárgó pánikot
amíg az orvost vártuk
Dani elaludt a kimerültségtől az ágyon ülve
szája szétnyílt szuszogás közben
hasonfeküdtem mellette és néztelek
odahúztam magam elé összetömörödött tested
behunytam szemem bundádra tettem két kezem
lassan lélegeztem éreztem ahogy eltűnök
zihálásod tenyerem alatt lassan csillapodott
nem volt sötét se szürke a semmi
egyszerre örvénylett és volt mozdulatlan
távolódtam veled együtt
néha megriadtam ahogy össze-össze rándult a tested
akár az alvó gyermekeknek
de ott maradt kezem menjünk hát
a gondolatok gyorsabban száguldottak
az ismeretlen valóság felé
mint a test atomjai
a porszívó vákuumja szippantja fel eképpen
szőnyegek színes rojtjait
már majdnem átjutottunk
megszólalt a kaputelefon
az állatorvos és a halál apródja csöngetett
ha néhány percet késnek
megússzuk azt a két öklendezést
az orvososdi alibi volt csak nekem kellett
még így is heteken keresztül
mentek a monológok
én öltelek meg
nem vettem észre időben
ésatöbbi önmarcangolós szöveg
valószínűleg megelégelted
egy reggel arra ébredtem
veled álmodtam
hatalmas voltál és erős
olyannyira hogy minössze pofid
szemeid és a mellkas tömzsi részletét
voltam képes pszichémmel érzékelni
derűsen néztél rám
úgy álltam ott előtted
mint a Végtelen történetben
Atraskó a szerencsesárkány előtt
tudtam bármikor felkapaszkodhatok
hátadra hogy tovább vigyél
akkor reggel ébredés után
rádöbbentem Deena-nak igaza van
szeretet vagyunk és nincs halál
|
| |
|
 Hagyjon üzenetet a költőnek!
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listához.
Az e-mailküldési lehetőség megszűnt.
|
|
|
| POFAVIZIT | |
Rubint Róza
Ha érdekelnek a szerző versei, kattints a képre!
(Új szerzőért a bal felső sarok dokk.hu logójára klikkelj!)
|
|
| Aktuális nagyítás | |
| DOKK RSS | |
|
A DOKK fennállásának 10. évfordulója alkalmából megtartott rendezvénysorozat anyaga a
dokkestek.blogspot.com -on.
|
|
|
