|
Még mosolyog véremben a pohár bor,
amit a vacsorához ittam,
és ma alig fáj, ami fájni szokott,
szép ez a kora nyár, ami itt van,
ölel a csend, most boldog vagyok.
Jó lenne így még néhány évet,
vihar nélkül, itt… a csendben,
valami csak összeköti az egészet,
a régit és aki azóta lettem.
Akárhogy lesz, a lényeg úgyis megmenekül,
hogy belőle vethessek új életet,
és ha romokat látsz csak magad körül,
engem ne félts, én újraültetek.
|
