|
Álmomban egy szó hullt homlokomra,
rászóltam, hess, de visszaszállt.
Orrom tövéhez kúszott,
s hogy hátát megvakartam,
odébb sündörgött, s fülembe kandikált.
Csak nézte, nézte a mély odút,
majd félrehajtva cimpát, bolyhokat,
minden betűjét összeszedve bújt belém,
hallottam, hogy tapossák talpacskái
a dobot, s az apró csontokat.
Haladt tovább, alamuszin kószált,
mászott törzset, bejárta mindkét féltekét,
lebegett lebenyen, figyelte axonok zenéjét,
míg végül egy öreglyukon keresztül
hagyta el agyam üregét.
Éreztem, szívem most a célpont,
s máris léptei ütemét dobolta az aorta,
a billentyűkön pöntyögött kicsit,
s mert a kamrákban semmi kincset nem lelt,
a pitvart azokkal gyorsan teleszórta.
Majd érkeztek társai a pionírnak,
landoltak lehunyt szemem kráterében,
s az elhullajtott ékezetek mentén
követték végig az ismert ösvényt,
át göröngyös elmén, szívvidéken.
E kettős szitán általszűrve
kerül ki minden szó az űrbe,
s csepeg most ujjaim hegyéről
- ébren - a kockás billentyűkre.
|
