|
én nem tudom, miért, vannak lányok.
mert mindig itt vannak. körbecsavarnak.
még mindig. pedig nincs rájuk szükségem.
nem szeretem őket. mert nekik nincs
szakálluk, nem serceg arcukon a csók. de
mégis, itt vannak. meg kell őket baszni.
vágynak arra. anyaöl. öklömnyi félelem.
gyereket szeretnék tőlük. most éppen
egytől. jól esne. még ha fájna is. de kell
a gyerek. mondja valaki, hogy apa, de
ezért vannak ők itt. a család: árnyékok.
a te árnyékod. a lányé, aki szülni tud.
nem jó ez az állapot. folyékony vagyok.
keveset iszok. rágyújtok. nikotinszagú
vagyok. megsimogatom a derekát, át-
ölelem. arra gondolok, hogy már terhes.
mint a tehervonat. a síneket nyomja.
szenet szállít. amiből fekete szívek
maradnak. nem leszek soha katona,
nem lesz balerina, aki forog előttem,
miközben whiskeyvel a kezemben
fetrengek az ágyban. azt mondja, most
megy le a nap. hiányzik, mint anya.
óriás vagyok, hogy lássa, van bennem
erő. cigi csikkel festek le arcokat, a füst-
szűrő az ecsetem, az elégett dohánnyal
díszítem, whiskeyvel hígítom a vizet,
miközben valaki másra, pére gondolok.
|
