DOKK

	Pálóczi Antal
	Nyugalom
	de mi ez akkora a nyugalom a könyvszagú fényben emeletenként 100-100 olvasó miért iramodik meg valaki hirtelen valaki miért fut utána a liftnél éri utol az egyetemistának látszó magas fiú a nem egyetemistának látszó köpcöset a pulóvere ujjánál próbálja visszatartani nincs mit mérlegelnem a köpcös már pördül is mire odaérek gyíkként vedli le pulóverét meztelen felsőteste csupa izom a vékony magas elfehéredve nézi épp akkor érek oda amikor a köpcös megütné nem ijed meg tőlem boksz mozdulattal rögtön engem vesz célba félerősen rúgom gyomron mire megtántorodik majd kettőnk elől menekülni kezd a lépcsőn lefelé mi utána a diákok s diáklányok gyerekes mozdulattal lapulnak falhoz pedig puha talpú cipőink nem is hangosak már a földszintre ért a félmeztelen nyomában én a magas a pulóverrel lemaradt a beléptető elektronikánál sorban állók kultúr-ijedten rebbennek szét a menekülő majdnem elsodorja a büféből épp a kisasztalokhoz érő neves kritikust aki kávét egyensúlyoz műanyag tálcán a tömeg láttán félmeztelensége tudatával a köpcös lecövekel így érem utol mire most már tényleg dühösen ront rám kínzójára de megint… ugyanaz a láb… beesik az asztal alá – koppan a feje – éppen új könyveket árul egy kiadó de már jönnek is a biztonsági őrök s kezében a pulóverrel a magas srác is befut de hát nem loptam sír krokodilkönnyeket a köpcös a laptopomat el akarta vinni mondja a magas én mindvégig szótlanul most otthagyom őket már nem az én ügyem micsoda nyugalom van bennem csodálkozom pedig a könyvtár felbolydult mindenhonnan tekintetek szegeződnek rám közben a köpcös már az utcán kiabál az őrök nyilván elengedik végül elég volt neki ez a lecke? Itt már felismernék… többet nem jön talán nem nézek senkire nincs mit mondanom nem akarok hallani semmit az egybeverődött tömeg némán utat ad nyugalmam értteti meg velük hogy az ősjelenetet látták a könyvtár alkalmazottai mostantól másként néznek majd rám ha lapok új példányát kérem vagy egy-egy természeti népről szóló könyvet úgy sejtem ismerősként fogadnak bár továbbra sem leszünk egymásnak bemutatva esetleg társalgunk is tartózkodó eleganciával csak ami ma történt itt arról hallgatunk