| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
|
Z. Tóth Imre |
| Dísz tér |
|
Gábriel az ablaknál áll, mögötte szolgáló angyalok sora.
Látja a nyüzsgő életet, öregséget, betegséget, halált.
Amiben neki nem lesz része. Nem tartozik közéjük soha.
Gábriel elhagyja a várost. Nem várakozik többé arany
alkonyatban, gyémánt ég alatt. Amikor villám hasítja
ketté a teret.
Az emberek nem tudják, mi a szeretet. Gábriel tudja.
Feláldozni magát valamiért, és közben csendben, hang
nélkül, száj nélkül, hangszálak nélkül üvölteni.
Szemben a templomtorony, és körben a dombok.
Ők már értik. És akik felébredtek.
Sárga fényben izzik a halott város. Ismerem lépcsőit, és
utcáit a kétségbeesésnek. Ismerem idejét a felejtésnek.
Nem várok másik életre. A mennyország elesett.
„Lombos gesztenyefák alatt, eladtál, s én eladtalak.”
|
|
|
Publikálva: Új Forrás, 2008/10.
|
| |
|
 Hagyjon üzenetet a költőnek!
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listához.
Az e-mailküldési lehetőség megszűnt.
|
|
|
| POFAVIZIT | |
Dunai Andrea
Ha érdekelnek a szerző versei, kattints a képre!
(Új szerzőért a bal felső sarok dokk.hu logójára klikkelj!)
|
|
| Aktuális nagyítás | |
| DOKK RSS | |
|
A DOKK fennállásának 10. évfordulója alkalmából megtartott rendezvénysorozat anyaga a
dokkestek.blogspot.com -on.
|
|
|
