|
Velem lehet beszélni, ha én leszek az utolsó, én becsukom. De honnan tudom majd, hogy én vagyok az utolsó? Az hogy nem látok senkit magam mögött, az nem jelent semmit. Főleg, hogy lassan ugyanolyan jól látok hátra, mint előre. Aztán meg mi van ha jön valaki ugyan mögöttem, de ő már nem akar kijönni. Vagy bemenni. Tényleg most tulajdonképpen kifelé, vagy befelé megyünk azon a kapun?
Tegyük fel hogy kifelé. Miért ne akarhatnám hogy utánam is ki lehessen jönni? Ha nincs már bent senki, akkor nem is jön ki senki, akár nyitva van a kapu, akár zárva. Ha meg van, akkor hadd jöjjön már ki akkor is, ha nem látszik. Vagy legalábbis, ha én nem látom.
Ugyanez az érvelés érvényes akkor is, ha befelé megyünk, csak fordítva.
Szóval becsuknám én azt a kaput ha én lennék az utolsó, csak egyrészt soha sem lehetek biztos abban hogy tényleg én vagyok az utolsó, másrészt ha az vagyok, akkor semmi különbséget nem jelent hogy becsukom vagy nem.
Úgyhogy az lesz a legjobb, ha megállok a kapuban, megvárom amíg jön valaki és ha odaér, rácsapom a kaput az orrára. Onnantól oldja meg ő. De mi van ha senki sem jön?
|
