|
kit tagadsz, alaktalan,ragacsos
órák között, percmutató vagyok
te haladsz
és maradok, itt, csak
csitt
lopsz, mert hazudsz, ez igen
nemigen lehetsz tanú,
pör
kötözd be sebed, úgyis lehetsz
vacogó, gyötört
kit raksz ki, képként, falfotó
sárgul a csend, öreg bútorok
éjjel elmásznak,
nappal
merev lesz minden asztal
íz feledés, egy távoli objektum
csúcsdísze hold,
aranyfogak csattognak, nem fázom
tágít az álom
majd leszel valakivel, hánnyal
bonts függőket,
borozz
csatos talpad alatt lakom
jó leszek, halott
eredj, ereszd ki
karjaid
ölelésed fákra szórva
másokra pattintva
másokra kattintva
ellenkező irányba, hátra
arc
hang, ami eltörik
roppant mód
nagy vérfolt
éjszak, szárnyzáró
pille
bábozódik
hernyóállapot
visszaálmodok
|
