|
Jöjj, ó, Bacchus, a vég közeleg, most csak te segíthetsz!
Tombol a nyár, de hiába a vágy, ha a vizsgaidőszak
Könyvek súlya alatt görnyeszti az ifju diákot;
Éjt nappallá téve magol, szerelemre se futja.
Jöjj, ó, Bacchus, tölts fel erővel a nagy diadalra!
Néhány kortynyi nedű, s félelmem rögtön elillan;
Nincs tanerő, ki ne látná, készültem becsülettel,
Csalni tanítasz, nem csoda hát, ha jelesre feleltem.
Jöjj, ó Bacchus, hadd feledem, mily bús ma a sorsom,
Tömtem agyam hetekig buzgón száraz tudománnyal,
Szép fiatal párom hagyván epekedni a csókra;
Más forró ölelése csalárd lelkét elorozta!
|
