A hatoson
Ki munkába, ki csak úgy nekiindult
a napnak, az áramszedő az égig ért,
s ontotta áram-lüktetéseit,
egy pár félbehagyott érintés
szendergett a
kivilágított villamoson,
mint oldalra vetett kitekintés,
mely leszállni készült,
és suhantunk
az alig zizzenő vágányokon…
Láttam a napfelkeltét hajnalban,
ahogy ültem a hatoson,
az emberek tekintetéből jöttek
felém a város kócos ébredései,
rezignáltam álmos ólomlábakon...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.