33

Benne vagyok hát, benne a híres krisztusi korban.
Egy gyerekem van, s már útban az öcskös, a húg.
Házam a völgyben, mint a hegyekben a sziklafal, úgy áll,
füst jön a kéményből, roppan a bükkfa hasáb.

Máma egész nap a szarvas bőgésére füleltem.
Szedtem a zsenge diót és ideért az a hang.
Hozta a párás, lomb-, víz- és kikericsszagu ájer,
s úgy éreztem, a nap jófele ment le megint.

Persze a gondok – rálel a tacskó bárhol a szagra;
rúgja a csámpa bakancs, s csüng a nemes tökökön.
Hogyha elalszom, megfog a szeplős és tunya jáger,
és a pofámba tömi tölgyfalevélen a vért.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Magyar Napló,
Kötetben: Átkelek a dumán (Bp, 2003)
Kiadó: Magyar Napló