Csodák voltunk
Voltunk már
hunyorgó csillagtérben bolyongó anyag,
mely áthágott feszülő határokat,
voltunk igéző villám,
nász ágyán fekvő óceán mélyébe törő,
csillámos parány,
ki álmos homályban kutatva pásztáz,
acélos félholdként ívelő delfin,
öntudatlan, ragyogó elme,
napot szikrázó albatrosz,
ringató partok öröm - hírnöke,
s voltunk évődő családot ölelő bölcs ezüst hátú,
ki pillantással osztogat jó tanácsokat.
Míly csodák voltunk mi már!
Tán egyszer ember lesz belőlünk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.