|
Egy híres színésszel lófráltam álmomban.
Egy pötty, egy kicsi pötty, egy alig észrevehető, aprócska folt volt az asztalterítőn a szája.
Kérte hogy adjak rá puszit.
Erősen érdeklődött irántam.
Most is érzem azt a felém sugárzó energiát.
Én is csodáltam őt.
Kérdezte, mit csinálok július 10-én?
Tudtam, akkor jár erre újra.
Beszéltetett az életfilozófiámról,
a terveimről.
Azt mondtam, olyan bátran szeretnék, mint ő.
Figyeltem, hogyan élt, mit csinált, amikor legutóbb pár napot itt töltött.
Akkor még nem tudott rólam, nem ismert engem.
A hegyeken keresztül kötélhágcsón vágnék át, hogy eljussak a célhoz,
úgy mint a konyhások, úgy, mint az apácák, szeges bakancsban.
Majd, dolgom végeztével, egyszerűen és szépen, vissza, leereszkednék.
Mindegy, hogy mit csinál az ember, csak adja meg a módját.
Csak ihletetten, szépen, és jól csinálja. Hivatástudattal.
Valami ilyesmit válaszoltam.
Jól, és hétig aludtam az éjjel.
Lefekvés előtt ittam egy, lányomtól kapott, alvást segítő teát.
Te mit álmodtál Kedves, mostanában?
Ja, és beszedtem pár, régen esedékes díjat, ügyfelekről. Ami,
mint kiderült, már régen elévült, lejárt.
Valaki ezért, nagyon megdicsért.
Úgy volt, hogy folytatni fogom a kasszírozást.
De nem küldök verseket a Marad Fesztiválnak (egy kétszemélyes zenei brigád),
mert minden ilyesmi , kívül esik a komfort- zónámon.
Mert a hátra levőben komfortosan akarok élni.
Behajtó leszek.
Neked, mi a működő életfilozófiád?
|
