FORMÁTLANOK szürrealista prózavers


Itt a kártyavár rendelte borotvahab érintettjei becézik a hajóhintát.
Itt a mérgek tengere sárgászöld.
A terembura impulzustanár után böngész az újságban.
Vágott harmat kíséri.
Oszolj, páradús légkör, a nyavalyák védőszentje úgysem ismerkedne meg veled!
Ha ritkulni készül a lomb, azt mondod:
iszákosoké a Vénuszom harangja.
Remek.
Moly ette kapavillanás hófehér tündére,
áztass el, mert a badarság felajánlott posztjából az imaház kivágja
a lojalitást!
A pechet zsírtalanítja a szentségtörő, a porszem meg egyre csak gurul, gurul,
a böszmeség fennakad rajta.
A távvezeték mélysége.
Az utászok.
Szögletes delejnek csücsöri a logója.
Kóchangya lébecol, hol partnerre lelhetnénk; hiába, ha a golyóálló mellények
egyszer kőbe ágyazódnak, süketté válik a horizont.
Tudvalevőleg a mángorlók kalyibákban laknak, így túlzás azt állítani, hogy a mesék
megbokrosodnak,
túlzásba hajló az a kijelentés is,
hogy körutakon battyog az agónia, igen, van variáns, mely megtöri
a tyúkszemek összefonódását a kátránycsíkkal, és sokak megbotránkoztatására
a kenetlen gombolyag lábatlan pesszimizmusú
csörlő!
Épeszűbb barát kéne, erre a bacchánsnőket maszatoló szivacsos tréning előhúz
a lopótökből
egy trükköt, ami egy üvegcserép szélén vegetált idáig.
Steril képződmény a rácsponton?
Meglehet, de azért ne feledjétek, a kárörvendés makettje gyám
egy búgócsigában!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-08-05 09:42:27
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-05 09:42:27