Dudás Sándor
Félnap
Fényt terített a Nap.
Szorongtam is, pedig
anyám fogta kezem.
Homokúton mentünk,
hol néha tengelyig
süllyedt a lovas kocsi.
Amerre a szem lát,
csenevész fák, csendben,
szél nógatta a gazt.
Igyekezz majd haza!
Csókpecsét: anyaszív
igaza arcomon.
Hol járok? Házak itt,
villanyvezetékek,
s előttem forgalom!
Aszfalton zebra-jel.
Sok volt a kitérő.
Elszállt az aggodalom
változások letűnt
emberi dolgain.
Észrevétlen belém
karol most valaki.
Nézem, fiatal lány,
szeme távoli Nap.
Hová tetszik, bácsi?
Jöjjön, átsegítem.
Kösz, még nézelődnék!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-02-20 14:51:02 Utolsó módosítás ideje: 2017-02-20 14:51:02
|
|
|