Halálvágy

....és játszik velem


A halál játszik velem, mondókával hívogat:
gyere, gyere, gyere, sarkával sír,  éjfélkor hív:
zig, zig gyere velem, Saint-Säens szól valahonnan, és
tudom, a haláltánc közben elalszom.
Meleg az éj, ne félj ne félj ne félj,
nyögi a hársfák mögül, rajtam fehér kendő
zig-zig-zig, gyere velem éjfélkor
szemedbe opál fényt öntök
ne félj ne félj ne félj
kacérkodom a halállal  
Milyen egyszerű lenne,  
gyógyszer kéne, eret vágni, vagy a
haláltánc közben a sínekre gyalogolni.
Gyere, gyere gyere, hív, fejemen fehér kendő,
vállamra csúsztatom, hajam megrázom: –
gyere csókolj halál. Mert ez is vágy.
Nem sírok, rosszabb ez, száraz a szemem,  
tudom, éjfélkor megteszem....
ZIG-ZIG-ZIG megteszem.
Tudsz nevetni, ha a halál farkasszemet néz veled?
Bowie tudott, csont bőr volt, de énekelt.
Az élet véste le róla a húst, zig , zig, zig...
csak egy mondóka.
Gyere utánam, énekelj:  
Zig-zig-zig, gyere itt az időnk.
Zig-zig-zig, csak harminckilenc vagyok,
kacérkodom a halállal.
A sötétbe bámulok.
Valahol nyitva egy ajtó...
Huzat van. Persze, a Halál.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-01 11:54:53
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-01 18:43:34