DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37170 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
Nyári László: aranyszajha
FRISS FÓRUMOK

Tálos Barbara 6 perce
Szilasi Katalin 10 órája
Kiss Anna Mária 14 órája
Radics Zina 17 órája
Petz György 19 órája
Szakállas Zsolt 19 órája
Vezsenyi Ildikó 20 órája
Kosztolányi Mária 21 órája
Szücsi Csaba 22 órája
Bazsó Ádám 22 órája
Bara Anna 23 órája
Nyári László 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Szalay Károly 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
Busznyák Imre 3 napja
Vajdics Anikó 3 napja
Király Ferenc 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 3 órája
Kicsi Ólomkatona 12 órája
Játék backstage 13 órája
Bara 1 napja
nélküled 1 napja
fejlakók 1 napja
fejlakók... 1 napja
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 napja
az utolsó alma 1 napja
Conquistadores 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
törmelék 1 napja
Pssz!Ich-ézis 1 napja
történések 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója
Legutóbbi olvasó: 2020-06-02 03:37 Összes olvasás: 10449

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
261. Vezsenyi Ildikó: jav.[tulajdonos]: félrement2020-05-24 15:40

És a "nincs ki", nem is tudja meg soha,
mert nem neki,
csak magának tartozik vele.
Érzi, nem kell megtennie.
Nem érzi magáénak, azt, amit csak ő tehetne meg.
Helyette hiányt érez, és bűntudatot.

Ostorozza magát.



260. [tulajdonos]: félrement2020-05-24 15:29
Ma, egy hozzászólásom során, szokásosan a felszín alá nézve, eszembe jutott valami.
Egy új gondolat.

Amikor nincsenek érzéseim,
csak kötelességeim vannak.
S azoknak, gyermek mivoltomban nem teszek eleget,
mert nincs aki rám parancsoljon.
Nincs ki megfenyegessen.
Mondjuk vesszővel.

És, a nincs ki, nem is tudja meg soha,
mert nem neki,
hanem már csak magénak tartozik vele.
Érzi, nem kell megtennie.
Kiváltja bűntudattal.

Vagy várja, hogy végre a benne élő gyermek,
ha másért nem,
legalább dacból öntudatra ébredjen?
Maga-magáért tegye meg azt,
amit soha nem is szeretett volna?
Legalább annak tudna örülni, hogy árva!
De nem tud. Mert szeretettel tartozik.


Ez most valami más lett.
Van-e egyáltalán valami értelme?
Nem tudom.

259. [tulajdonos]: Rémálmok és ...2020-05-09 21:14
Elhagyott helyek rémálmaimból

I.

Egy hatalmas medve járkált
a régi, szülői házam körül.
Éppen a kisfiamat bújtattam
lefekvéshez a kezeslábas pizsamájába.
Elrejtettem volna, de tudtam,
a ház, út felőli frontján, a medve
az ablakokat még nem fedezte fel,
úgyhogy nem fogja megtalálni.

II.

Álmomban ugyanott, a kisszobában
voltam. Különválogattam a kétféle
ING-is /most NN/ évfordulós leveleket.

A szortírozás végén, elkérte őket
az igazgató, és elkezdte tőlem
kikérdezni a szabályzat egyes pontjait.

Én meg, egyre se tudtam a választ,
de szemtelenül felháborodtam azon,
hogy miért kell nekem tudnom, hogy
hol vannak a börtönbe zárt bűnözők
nyilvántartott tőkéi, vagyonai, amik
a biztosító portfoliói.

Szájalásomnak
nem lett semmi következménye. Pedig
be voltam indulva. Nem féltem,
gondoltam, legfeljebb elbocsájtanak.


III.

A föld alól gyerekek kerültek elő,
élve, de kitört köztük valami
nyavalya, fertőzés, mert a széklet
higiénia nem volt ott megoldott.


IV.

Idősek otthonában dolgoztam.
A lakók, egy-két kivétellel, mind,
be voltak pelenkázva,
s még így is "szörnyű balesetek" történtek.

Etettük, itattuk a testeket.
A nővérek tisztába tették és fürdették,
a hajdan volt elvtársakat,
elvtársnőket, kartársakat és kartársnőket,
majd ismét, hölgyeket és urakat,
végül, néniket és bácsikat.

Nem tudtam eldönteni, az öregség,
a gyógyszerek, vagy a tisztelet
és csodálat hiánya tette-e őket inkább
ilyenné, amilyenek lettek.

Értelmük kihunyt, vagy kihunyófélben,
emlékezetük átradírozott,
összemaszatolt üres lap,
ülnek csak a megváltás kapuja előtti kispadon,
szunyókálva, ételre, italra,
de leginkább a semmire várva.

Évente - néhányszor -, ha eljön
egyik-másikért az a „titokzatos valami”,
az éppen sorosért,
olyankor, anélkül hogy felállna,
mindenki előre lép egyet.


Olvasói hozzászólások nélkül
258. Zúzmara: ...2020-05-04 16:16
Kedves Ildikó! A fészen Tóth Gabriella névvel vagyok.
Örülök, hogy tetszik az irományom. :)

257. [tulajdonos]: bocsánat, nem bán(t)om2020-05-04 15:17
Egyetlen írásom sem lesz attól jobb, hogy maradanDokk-nak lett minősítve, se rosszabb attól, hogy mulanDokk-nak.

Egyébként meg, a vélemény olyan mint a segglyuk.
Mindenkinek van belőle, de senki sem kíváncsi a másikéra.
Még ha úgy tesz is.


256. [tulajdonos]: IGEN!forsoly: pessoa2020-05-03 09:04
Köszönöm a verset, Orsi! :-) Nagyon klassz, és nem ismertem.

---

"Tetszik a munka képi elrendezése, a színekben ott az élénkség, villogás,
ám tudni kell, hogy a nyomda nem tudja visszaadni a képernyő színeit. A
jövő héten megkérdezem a számítógépes grafikusunkat, hogyan lehetne eljárni.
...

Figyelemre méltó a vizuális érzékenysége, ha van még munkája, küldjön.

Üdvözlettel"

*

Ezt a levelet kaptam tegnap.

"Dicsekedni" is akarok persze, meg idevág. :-)

A válaszom ez volt:

De örülök! Igen, a színek! Lefotóztam a képernyőt, s a fotón is elváltoznak, sajnos.

A "hibát" kijavítottam.

Mellékelten küldöm az "átfésült" változatot.

"Figyelemre méltó a vizuális érzékenysége, ha van még munkája, küldjön." - írja, Kedves ...!

Köszönöm szépen. Készen, több, egyelőre még nincs, ötletek vannak.

Mostantól tovább dolgozom rajtuk. Küldöm, ha elkészülnek, s ha mert Isten is úgy akarja.

(Az általános iskolai rajztanáromon kívül még senki nem figyelt fel így rá, vagy legalábbis nem tette szóvá. :-)
Tőle, viszont nagyon sok dicséretet kaptam, főleg a szemmel nem látható dolgok "érzékeltetése" miatt. Különös tekintettel a térhatásra.
De, a fiam munkáin látom. Azt hiszem, "örökölte". S lehet, "valamelyest" elkallódtunk.)

Remélem nem untattam túlságosan a válaszommal!

---

Legyen nagyon szép napunk! Mindannyiunknak. :-)





Olvasói hozzászólások nélkül
255. forsoly: pessoa[tulajdonos]: változnak a 2020-05-03 01:03
XVI.
N ÉHA , TELJES ÉS TÖKÉLETES FÉNYÛ NAPOKON ,
Às vezes, em dias de luz perfeita e exacta,

Néha, teljes és tökéletes fényû napokon,
Amikor szinte tapintható a dolgok tényszerû valódisága,
Eljutok odáig, hogy megkérdem magamtól,
Vajon miért tulajdonítok
Szépséget a dolgoknak.

Egy virág talán szép?
Egy gyümölcs talán szép?
Nem, színe van és formája
És létezése csupán.
A szépség, a nem létezõ dolgok neve,
Amelyet cserébe én adok nekik a kellemes
érzésért, melyet látásuk okoz.
Nem jelent semmit.
Akkor hát miért mondom a dolgokról, hogy szépek?

Igen, még bennem is, aki csak élek, mert élek,
Fellelhetõk a meghamisító spekulációk,
Amelyekkel az emberek viseltetnek a dolgok mibenléte iránt,
A dolgok iránt, amelyek egyszerûen csak vannak.

Milyen nehéz megõrizni önmagunkat, és nem
látni mást, csak a láthatót!

1914. március 11.

254. [tulajdonos]: változnak a 2020-05-02 19:42
Variációk a szépre, s egyebekre.

Szépnek érzékeljük azt, aminek a rezgésszáma, legalább azon a szinten rezeg, mint a mienk, vagy megemeli. /vezsenyi/

Ha valami nem biztos, hogy elég jó, akkor biztosan nem elég jó! /vezsenyi/

„Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” /Kant/

„Szép az, ami érvek nélkül tetszik
(Remélem, más még nem írta le ezt.)” /Minimal planet/

Dunántúli Napló, 1983. február 20. vasárnap, 5. oldal

"Szép az, ami érvek nélkül tetszik"
(Kerekes László: Éles anyanyelvünk) /Szokolay/

„Hát igen, vigyáznia kell az embernek azzal az, ami az eszébe jut.” /Minimal Planet/

„Mi régiek tudjuk őt. Mi régiek érezzük őt. Azt az emberfeletti erőt, amitől ember az ember.” /Kriszta/ A ma legjobb mondásának tetszik. Nekem.

Milyen futball játékos, csatár az, aki nem akar kapura lőni?
Vagy, az utolsó pillanatban meggondolja magát. /vezsenyi/

„Aki a medence szélére áll úszó ruhában, vagy netalántán az ugródeszkán, valószínűleg, vízbe ugrani készül. Igaz ez, a bátortalan ólálkodókra is.” /vezsenyi/

„Semmi emberfeletti nincs benne, amitől ember az ember.” /Kriszta/ még egyszer

„ha nem akar haiku lenni, akkor az olyan, mint amikor a csirke nem akar paprikás csirke lenni, hanem hentestokány.” pfj

„Kérném szépen, fogadjuk már el egymás sziporkáit, legalább, ha nem is tapsoljuk meg, vagy helyette pénzt sem dobunk!” /vezsenyi/

„Az a fő baj, hogy a haiku nem magyar műfaj, hanem japán. Az ő, egyrészt csendesen szemlélődő, másrészt kamikaze-i és szamuráji vakmerőségig elmenő lelkiviláguk egyfajta kivetülése, amiről nekünk igazából fogalmunk se lehet. Írhat-e egy magyar, megítélhet-e egy magyar egy haikut?
Igen, ha elég szemtelen és elég hályogkovács hozzá.
Én egyszer voltam elég pofátlan ahhoz, hogy írjak, de perdöntő véleményhez nem lenne arcom...max. annyi, hogy tetszik vagy nem. .” /Frady E./

Azét, van, amit magyarként is meg tud ítélni valaki, aki felelősséget vállal, hiszen
ismeri a szempontokat. /saját/

„Ha észreveszed, hogy küzdesz a gravitációval, akkor éppen zuhansz” (Wesztl M.)


"Csengetek. Hosszan.
Lehet, hogy rosszkor jöttem.
Otthagyom a bort. " (Wesztl M.)

Nagyon tetszik! S nem csak nekem.

„Szép az, ami sokaknak tetszik, vagy a többségnek tetszik, vagy többnek tetszik, mint nem.” /vezsenyi/
„Szépnek érzékeljük, azokat a dolgokat, amiknek a rezgésszáma, legalább megegyezik a miénkkel, vagy magasabb nála. A téma megér egy pár misét” /vezsenyi/

Ma már, csak ennyire tellett.

„Ebből levezethető mit érzékelünk csúnyának.
Az adott érzéklet emeli- e, a tónusunkat, vagy, lefelé húzza.
Javítja-e a túlélésünk minőségét ez által, vagy rontja.
Az, hogy vonzódunk az örömhöz, így az örömöt okozó széphez, és taszítjuk a fájdalmat (a csúnya pl. kényelmetlenséget, lelki fájdalmat okoz), nem valami olyan dolog, amit meg kell tanulnunk. Beépített.
Az esztétika hullámhossza áll legközelebb, ahhoz a tónusszinthez, ami a sajátunk, a lényünkből fakad, ami fölött már csak egy magasabb szint van, s az a tiszta gondolaté. A gondolatnak nincs hullámhossza.
A gondolat tehát, übereli az esztétikát.” /vezsenyi/

„Van egy elméletem arról, hogy a művészetektől, legyen az képző, zene, irodalom, stb.
mindenki pontosan annyi élményt kap csupán, amennyire jussa van. Egy dekával sem többet.”
Hát, ez nemcsak a művészetekkel van így!
Kiderült, W. Miklós szerint sem.
„Szerintem attól hiteles egy mű, ha van benne valami személyesen átélt,
vagy annak ható sugárzása, ami az egyediben megragadja az általánost és a különöst egyszerre és ezt képes közvetíteni, lehetőleg sablonoktól mentesen.”

S ez, fordítva is igaz?
„Ez az érdek pedig nem anyagi, vagy valamilyen egyéb előnyökkel járó érdek,
hanem pusztán az élethez való (rejtett) pozitív kötődésünk kifejeződése. Ha ez elvész, onnantól elvész minden öröm és szépség érzet az életünkből.
A lélek látszólag nyugvó, valójában kitörésre változásra kész dinamikáját.
Mindenkiben megvan ez a képesség, csak a mindennapok nyűgei esetleg elfedik lomjaikkal.
A nyitottságra gondolok, de kell néha segítség is ahhoz, hogy valaki hinni merjen magában, és a változásban”
.
Az (nem)ezotéria nyelvén fogalmazok, ami kicsit más, és nem mond ellent, sőt, megerősíti inkább Weiszt Miklós megfogalmazását.

Az esztétika hullámhossza áll legközelebb, ahhoz a tónusszinthez, (hangulati szint, életerő szint, ahogy tetszik), ami a sajátunk lenne, optimális esetben, mert a lényünkből fakad. E fölött, már csak egy magasabb szint van, s az a tiszta gondolaté. A gondolatnak nincs hullámhossza, ugyanis. Az már, a teremtés szintje, ami szintén a képességünk, de, degradált lényekként nem gyakoroljuk eléggé, legfeljebb bizonyos mértékig.

De van egy jó hírem!
A teremtés képessége, a maga teljességében visszanyerhető, elindulva, és végigjárva az „egyik” hozzá vezető utat. Persze meg lehet akadni, eltévedni ott is, s akkor is, ha kitaposott. Végig menni rajta, van kinek rövidebb, van kinek hosszabb ideig tart. Ez egyben, a legnagyobb "utazás", amit tehetünk, amit megtehetnénk.
Döntés után, 1-3 év alatt megjárható. S még csak, sok pénz sem kell hozzá. Viszont, akkor jóval hosszabb. Mint gyalogosan a repüléshez képest. És mi ez, ahhoz a 68 billióévhez viszonyítva, amit egyébként, végig kell(ene) szenvednünk lassú öntudatra ébredésben.

Jelenleg nagyon sok erő dolgozik azon, hogy ez ne történjen meg. Mármint, az ébredés. Latolgathatók az esélyek.

Mindez már a saját világképem ízelítője. Tapasztalati úton alátámasztott némileg. A "véremmé" vált. Persze, vannak források, amikből merítettem. A bevezető szakaszon toporgok sajnos, elég hosszú ideje.
De értem, látom, tudom, de még elég nagy része maradt a hitnek, leginkább a magamba vetettnek, mert ugyan látni az alagút végét, amit a „szellemi szabadság harcosai” ástak, s a távolságom tőle felbecsült, de nem leküzdött. S egyedül nem megy!

Ez utóbbi is azon hazugságok egyike, ami tévelygéshez vezet.

Krisztussal menni fog.
Csak gyermekké kell válnunk.
És tanítvánnyá.

253. [tulajdonos]: két éves2020-04-26 12:35
Onnan tudom, hogy jó egy vers,
hogy száz évig a papír fölött görnyedve,
sem tudtam volna kitalálni.

jó verset nektek
pár százezer év alatt
se tudtam megírni

jó verset nekik
pár billió év alatt
hármat is tudtam

Tegnap kirúgtam a férjem.
Alig várta, hogy békében, kedve szerint ihasson.

Mondanám a fiamnak, de nem mondom.
Egyedül vagyunk, felnőttek vagyunk.
De rá már nem vonatkozik az eleje. Van párja.

A férjem rongálja az életünket, s panaszkodik.
Az nem jut eszébe, hogy ez hat rá vissza,
ami újabb köröket gerjeszt.

Kezd rajtam elhatalmasodni a kialvatlanság.
Gondolom, csökken a koffeinszintem.
A szemhéjam elnehezül, a szempilláim ólomsúlyúak.
A szemeim égnek.
Lehet, elalszom majd a fodrászom szorgos keze alatt,
ha nem támasztom ki gyufaszállal. De egyikőnk sem dohányzik.

Ma, az utolsó szakaszba fordultak az események.
Nem halaszthatjuk, de nem is akarjuk november 1.-re tolni a beköltözést.
Abba kell hagynunk az egymás okolását a csúszásért.

A másik ember kímélése a tényektől, eltorzítja, félreviszi a kommunikációt, eltéríti a céljától. A halogatás pedig elpazarolja, azokat a támogató erőket, amelyek amúgy meglennének, ha a kezdeti energiáinkat, ami felszabadulna, nem jegelni próbáljuk, nem tesszük jégre.

Nyolcadik napon.
A vers teremtése.

vagy

A vers temetése

Miért hatott az eretnekségnek, hogy azt mondtam: mindenkinek önnönmagát kell felülmúlnia. Ezt tűzöm magamnak ki célul. Mert az embernek mindig meg kell próbálnia a legjobb formáját hozni. Önmagát kell felülmúlnia.
Azaz, ki kell lépnie a komfort-zónájából.
Mindenkinek önmagához kell mérnie magát. Én-ideáljához kell közelítenie.
A legjobb énjéhez.
De, előbb meg kell találnia, mi sajátja? Meg kell találnia önmagát.

Elcsépelt ez már.
De hiába.
Mert a nehézségek mélyen fekszenek.
Az implantált énekről, mit sem tudnak.
A VALENCIÁK -ról.


Minden porcikám, minden ízében fáj, ha kimegy belőlem a koffein


2018. 10.20.

252. [tulajdonos]: "Fent és lent"et nem folytatom2020-04-26 12:27
Akit érdekel, megtalálja:

http://www.szabadzona.hu/index.php?doc=technology/und/und


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-06-02 10:42   új fórumbejegyzés: Tálos Barbara
2020-06-02 06:59   Napló: Hetedíziglen
2020-06-02 06:59   Napló: Hetedíziglen
2020-06-02 06:59   Napló: Hetedíziglen
2020-06-02 06:59   Napló: Hetedíziglen
2020-06-02 06:59   Napló: Hetedíziglen
2020-06-02 00:26       ÚJ bírálandokk-VERS: Petz György Az elbocsátott szelíd (B. M. - nek)
2020-06-01 23:55   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2020-06-01 22:03   Napló: Kicsi Ólomkatona
2020-06-01 21:28   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin