Drótposta
Ma reggel felsírtak a bukszusok.
Valaki beleírt a memóriánkba!
Egy hátizsákos kisfiú keze
simított végig leveleinken máma’.
A szél meg dedikált aznap,
a rózsakertbe zárva,
az öblös kelyhek, bizony
olvasni vágytak.
Mert rájuk köszönt a szerencse.
Az eső, mint fejedelem.
Aki kisöpörte az összes aggályt,
amit behurcolt a félelem.
A felhőkkel a térről pletykált,
de a rózsáknak tanórát tartott.
S egy padon felejtett könyvről,
melynek címe: Ágyas Kudarcok.
„Helyenként minden ízében vérbő!”
Jelezte a hajnalig vedelő, elfekvő kéjnő –
Aki súlyával a padot nyomta.
Csak találgatok. mondja
ki hagyta itt a kötetét?
Egy szonett lóg ki belőle,
bár nekem lelki ebéd –
De a felelősség a szerző gondja,
mert ahogy itt heverészek,
könyve a szívemet nyomja.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-29 21:05:20
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-29 21:05:20
