Favér
Szép lassan kéken csitulva
fék behúzva harsányan zöld
felcsattanó csókom kéred
fák lombjában zöld-sárga
erek fojtják le mind mind
a feszültséget térden állva
ölelem hasad pereg a
fakéreg barnás zöldes favér
csorog a nyál csók közben
pár falevél az égen kering
néhány szóval füleidbe
susog hajnali fűtőtest párál
levélmintás takaró és néhány
sárkány átölel Mari integet
árnyékos a templom áhítatot
sugároz szét öled
zeng tőle a villanyvezeték
boldogan zümmög a mozdony
távol a síneken repül az avar
hátadra csusszan mind a két kezem
szád íze barna naranccsal
erezve hajamból pár szál
megreccsenő ágak a lombban
ráhull a szívedre mókusok
ugrálnak tán aztán a csend
hónod alja súrolja szám szom
jazom nyelem a verítéked
nyelvileg befejezetlenül már
növényeink az oltalom sínek
kavicsok távol az út vége el
sem indultunk angyalom máris
mekkora fák varázsos lombok
templomi szobor s a macskák
a fák között farkasok az egész
bioszféra ránk figyel talajod
ban oszlik szét táplál a vérem
vihar robajlik zápor s fú a szél
jajajj hogy nem leszel mennyire
félem hajolgató fák meg nem törve
csókollak én mint ők a földet - ízed
a számban mint a fűszál
Két szívütésed között a csend
amikor közbeüt az enyém
bár így csak a vers ahol -
testi valónkban csakis
kizárólag összevissza zakatol
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-29 17:43:52
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-29 17:43:52
