Fény
Délelőtt volt, én egyedül álltam,
a Dunán szép fényamőbák úsztak.
magam sem tudom, hogy mire vártam,
sötét árnyak maguk után húztak.
Lebillenni, leesni a mélybe,
vonzónak tűnt akkor a gondolat.
Elillanni, széthullni a létbe
valahogy úgy, mint egy-egy pillanat.
Vidám voltam, mosolyogva álltam,
Nem űztek csúf, lidérctorkú álmok.
Fel akartam oldódni a mában,
meg akartam enni a világot.
Elrepülni, lebegni a fénnyel,
megmászni száztíz sárga koronát.
Érezni, hogy markomban az éjjel,
Megélni azt, hogy enyém a világ!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
