NAPLÓK: Pöröly Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 07:05 Összes olvasás: 135194| 571. | [tulajdonos]: Kibédi Ervin | 2017-05-25 09:23 |
Valami közbejött...
Szived mélyén ápolgattál egy álmot;
Megőrízni az újító tavaszt
Megmenteni a pusztuló világot
Enyhíteni a rengeteg panaszt,
Kinyítni minden bimbózó virágot.
De a természet gyászba öltözött.
Megváltoztatni nem tudod, már látod;
Valami mindig, mindig közbejött.
Egy bomló sejt, egy undorító eszme,
Egy háború vagy pont a nyugalom
Mártir halála vagy zsarnok veszte
Tán az öröm vagy épp a fájdalom?!
Hiába harcoltál a zord idővel,
Hiába védekezett ösztönöd
Gyenge voltál vagy bírtad jó erővel;
Valami mindig, mindig közbejött.
És ott várt anyád az utolsó órán
Elkészítgetvén végső szavait
Oly elhagyottan, oly egyedül árván
Te indultál, hogy mondj még valamit
Indultál volna! - de csak halasztottad -
Megnyugtatni, megvigasztalni Őt
És menthetetlenül elmulasztottad;
Valami mindig, mindig közbejött.
Mint a gyermek a felé szálló labdát
Mit női kéz ügyetlenül hajít,
Úgy vártad volna munkádnak jutalmát
Megoldva így az élet gondjait.
Ily gyermekesen sokszor remélhetted;
Megfoghatod az illanó időt,
Szeretted volna, ámde nem tehetted
Valami mindig, mindig közbejött.
Mint finom szellő titkai nyári estet
Úgy érintett meg a szép szerelem,
Azt hitted csak a keresést kerested!
Ám mélyebb lett a seb a sziveden.
De Ámor isten szerelem királya
Felettetek hiába őrködött;
Vége lett, elmúlt kapkodhatsz utána,
Valami mindig, mindig közbejött.
A nagy tanulmányt akartad leírni,
Megalkotni az örök dallamot
Az emberarcról könnyet letörölni,
A sok kérdés nyugodni nem hagyott.
Szobrot faragtál, kicsorbult a véső
És kezed alatt minden eltörött
Újrakezdenéd? Istenem! - már késő!
Valami mindig, mindig közbejött.
A társak, jóbarátok hová lettek
Bennük már csak a vak önzés maradt.
Hogy szerettek mind és hogy hizelegtek!
Hittél nekik és megcsaltad magad.
Egykor töled oly sokat reméltek
Most összesúgnak a hátad mögött,
A baj az volt, talán lassan megérted:
Valami mindig, mindig közbejött.
A fríss húson már régen zöld penész ül,
A márvány hajszálvékonyan reped
Sejted és érzed, hogy valami készül,
Hogy nagy veszélyben van az életed.
Nem lehet mást, csak állni, várni, félni
Mint űzött vad a néma fák között.
Szerettél volna mindörökké élni -
De nem lehet: - Valami közbejött.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
