NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 09:58 Összes olvasás: 114405| 172. | [tulajdonos]: RE: #171 – Vadas Tibornak | 2017-05-16 20:53 |
Tibor, én nemcsak a szerző ihlet(ettség)ét tartom a vers nélkülözhetetlen kritériumának, hanem azt is, hogy a vers által a befogadó szintén "ihletett" állapotba – de az ő esetében végképp pontosabbnak érzem a "módosult tudatállapot" meghatározást – kerüljön. Még egyértelműbben: a vers elengedhetetlen ismérvének tekintem, hogy bizonyos értelemben (társ)alkotóvá tegye az olvasót.
Ahogyan az előző hozzászólásod tárgyát képező, beágyazott írásomban fogalmaztam, "ha a befogadás aktusa valóban végbemegy, eredménye az, hogy a befogadó (képletesen) a maga pszichéjét sűríti bele a befogadott szövegbe, mivel abban önmagát, a saját tudati, érzelmi, sőt, tudatalatti >>világát<< a köznapi (normál) tudatszinthez képest sokkal intenzívebben, vagyis ebben az értelemben >>sűrítve<< éli meg.
A befogadás aktusában szerintem szerző és befogadó adott szövegbe sűrített pszichéjének >>közös metszete<< születik meg legalább néhány percre — már ha a kettőnek az adott hangoltság-állapotban, helyen és időben egyáltalán van (lehet) közös metszete.
Ha nincs, akkor véleményem szerint a befogadás (legalább is akkor és ott) ellehetetlenül, nem történhet meg." |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
