NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 17:52 Összes olvasás: 114441| 1298. | [tulajdonos]: Nagy Gáspár 50. | 2023-11-02 23:21 | Félig vakon írt levél J. A.-nak
...............................................................„Bocsássatok meg, hogyha jó a versem
...............................................................„és szeressetek érte.”
............................................................................(József Attila: Egy vak ember sír)
No, éppen ez az, amit nem lehet megbocsátani,
és még százévesen se lehet ilyesmit kérni,
mert a jó vers mindig megbocsáthatatlan,
s Te nagyon sok jó verset írtál ahhoz…
s különben meg… hogy azóta mi a jó vers?
abban már régóta nincs egyezség,
kedves öcsénk-bátyánk…
bizony itt csak az irigység biztos,
csak a ködben kaszaboló táborok léte,
csak a kikiáltóké,
csak a veled üzletelőké
meg az árulás-szakértőké,
no és a harcos kisajátítóké, akik úgy szeretnek,
hogy hónaljszagú ölelésükkel riasztanának el Tőled…
és láss csodát: néhány hónapja láttam
egy különös filmet Rólad,
azt hiszem, a Duna Televízióban,
szerintem nagyon jó volt,
pedig a hossza vagy négy óra,
két részletben láttam, alighanem ezt sem tudják
megbocsátani a rendezőnek, meg azt sem,
hogy évekig koldulta össze a filmre való aprópénzt,
s dacból és szeretetből mégis megcsinálta,
sőt, képes volt a mi eszméletünket is
feltölteni s ébren tartani Veled,
és ama görbületlen gyémánttengelyt tartó
hibátlan versmondataid között,
s ezért… – lehetek elfogultsággal is vádolható –
azt hallhattam a film végén, amit régóta
magam is a legfontosabbnak tartok…
és nagyon szeretlek érte:
„Az Isten itt állt a hátam mögött,
És én megkerültem érte a világot.”
Látod, most kicsit jobban látok… | |
| 1297. | [tulajdonos]: Nagy Gáspár 49. | 2023-11-02 00:26 | Október végi tiszta lángok
Oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire
7.
(Lux aeterna)
A lángok forró szívéhez értem,
nincs, nem is lehet már több
ellobbanó pillanata ennek az útnak.
Élők: mutassátok föl a világnak,
s a hunyorgó égi csillagoknak
a mi hőseinket, szent halottainkat,
akik most már jobban ragyognak,
és fényük egyre fényesebb lesz,
ahogy megérti áldozatukat a nemzet,
ha századonként legalább egyszer
fölkel, és nem riaszthatja semmi fegyver…
Ekkor nagy lesz és hatalmas,
tántoríthatatlanul forradalmas,
bukásaiban is büszke, méltóságos…
Azt súgja: csak a holtak igazára hallgass,
mert az október végi tiszta lángok
szívébe égették a szabadságot! | |
| 1296. | [tulajdonos]: Nagy Gáspár 48. | 2023-10-31 22:04 | Október végi tiszta lángok
Oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire
6.
(Agnus Dei)
Minden a vérükből termett,
és a vérük áramával mozdult,
ha volt még börtönajtó…
megcsikordult.
A gyökér, ha lent szunnyadt a mélyben,
fényre fordult.
Nem volt hiábavaló az sem, ami elmúlt:
feledésre ítélt legutolsó szavuk,
életük, álmuk, hősi áldozatuk.
Temetetlen, megtört testük fölött
a jövő lélekharangja kondult. | |
| 1295. | [tulajdonos]: VÁLASZ A "HÁRMAK" NAPLÓBAN... | 2023-10-26 20:32 | .
..."MÁSKÉPP NEM TÉR ÉSZHEZ" TÁRGYMEGJELÖLÉSSEL KÖZZÉTETT BEJEGYZÉSRE
Kedves Antal, a naplóbejegyzésben foglalt felvetésednek nem ott, hanem a tulajdonosok FB-csoportjában lenne a helye, de már most jelzem, hogy javaslatodat nem fogom támogatni. | |
| 1294. | [tulajdonos]: Nagy Gáspár 47. | 2023-10-26 18:33 | Október végi tiszta lángok
Oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire
5.
(Sanctus)
Mert ezerszer is október-november…
ritka ősz: csak erre gondol az ember,
mert ezerszer is szent hősökért kiált,
kikért eljött még a láng!
S forró szívükben a világ
fölemelhette mégegyszer
lehajtott fejét,
míg reszketve arra várt:
hátha megválthatja bűnös önmagát!
Gyújtott hát sebesen örökmécset…
A halál bizony több lett mint az élet!
S ezerszer szentebb a gyávaságnál!
Fényeskedjetek a gyertyalángnál! | |
| 1293. | [tulajdonos]: Nagy Gáspár 46. | 2023-10-26 15:16 | Október végi tiszta lángok
Oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire
4.
(Libera me)
A gyertya lángja, korma,
s a hirtelen szabadság
fehér áldozati füstje,
akár a holdfény színezüstje
a kivágott zászló-lyuk helyén sietve,
gyűlölt címerét s csillagát feledve
szállt föl az égi csillagokba!
S az idő titokzatos méhéből
egyszer csak kirobbant
a gyermek… az a nem várt,
aki majd mindent
halálpontosan lát:
ő lett az első forradalmár!
És mámorosan skandált
utcákon, tereken át
szavalta a verset…
keze még nem érintett fegyvert,
de már félni sem mert,
hősként tette a dolgát:
vele üzent a szabadság!
Hogy véréből született ő,
aztán hirtelen felnőtt,
mint az a szép őszi álom
mielőtt kilobbant
annyi fiatal élet álma ottan…
testükön nem „fújó paripák”
vágtatták át…
tankok gyalázták őket holtan! | |
| 1292. | [tulajdonos]: Köszönet | 2023-10-25 12:32 | | Eddig is tudtam, hogy a fanatizmus (is, no meg egyebek mellett a gonoszság is) végletesen elvakítja azt, akit megszáll – akár annyira is, hogy a közismert és bizonyos körökben erősen hájpolt színészt (adott esetben csak egy kifejezetten olcsó, sőt ócska poén kedvéért) képtelen felismerni –, most azonban félreérthetetlenül dokumentált bizonyítékot is kaptam róla. Köszönet érte! | |
| 1291. | [tulajdonos]: A haiku-hajkurász... | 2023-10-25 11:41 | .
...egyben volt főfoglalkozású rendőr és a Gyurcsi nevő napló tulajdonosa figyelmébe:
.
Mint többször feketén-fehéren kinyilvánítottam, a Hármak nevű napóhoz semmi közöm, de attól még akkor sem fogok elhatárolódni, ha az egykori főfoglalkozású zsernyák toporzékol egy jóízűt, úgyhogy díszlépésben, de egyben lábujjhegyen és a hozzáillő jogos büszkeséggel húzzon el gyorsan a halál fülére.
.
(Lenne még ötletem, hogy előtte mit tegyen a nyelvével és az ajakával, de ettől itt és most eltekintek.)
.
.
.
.
| |
| 1290. | [tulajdonos]: Bónusz mára: Márai | 2023-10-24 12:53 | MENNYBŐL AZ ANGYAL
MENNYBŐL AZ ANGYAL — MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?...
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az álomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik —
mennyből az angyal.
| |
| 1289. | [tulajdonos]: Nagy gáspár (itt és most) 45. | 2023-10-24 12:36 | b>Október végi tiszta lángok
Oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire
3.
(Dies irae)
Az ország lett
néma és halott…
Talán halottabb is,
mint nem egy ifjú holt…
Ezért a lelkük
dacos és tiszta volt,
akár a novemberi
fehér krizantémok.
Mésszel leöntött testüket
reflektorozta már a Hold,
vallata brutális csönd,
majd a végső borzalom
tüstént munkába állt…
s szorgos hóhér-idő jött!
Ez volt akkor (azóta, most)
a te édes hazád,
és ez a vérrel dúsan öntözött
drága mostohád…!
Ez a minden árva rög
fölött őrködő
maradék hited:
egyetlen anyaföld!
Éltüket menteni
elhagyták akkor annyian…!
Nem segített itt semmi már,
de befogadta őket legalább
az addig szájaló Nyugat! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
