NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 02:51 Összes olvasás: 114368| 1302. | [tulajdonos]: Nagy Gáspár 53. | 2023-11-05 20:47 | Októberi stációk – keserű töredékek
...............................................................Toma Lajos emlékének
3.
Akik ötven éven át
szóval és tettel,
sőt bűnös mulasztással is
éltették az ellenforradalmat,
most kaméleon-kockás
emelvényeken,
hitvány műtárgyak tövében
ne szónokoljanak,
ne tudják ők jobban,
hogy miről is szólt
az a szent tizenkét nap,
s miért haltak meg,
akik meghaltak…! | |
| 1301. | [tulajdonos]: Nagy Gáspár 53. | 2023-11-05 20:47 | Októberi stációk – keserű töredékek
...............................................................Toma Lajos emlékének
3.
Akik ötven éven át
szóval és tettel,
sőt bűnös mulasztással is
éltették az ellenforradalmat,
most kaméleon-kockás
emelvényeken,
hitvány műtárgyak tövében
ne szónokoljanak,
ne tudják ők jobban,
hogy miről is szólt
az a szent tizenkét nap,
s miért haltak meg,
akik meghaltak…! | |
| 1300. | [tulajdonos]: Nagy Gáspát 52. | 2023-11-04 12:05 | Októberi stációk – keserű töredékek
...............................................................Torma Lajos emlékének
2.
Ne nézz a múltba,
nézz csak a jövőbe,
s a múltat látod
jelen időbe’,
amint föltámad
félszázad után is,
és talál méltó helyet,
látod, az utódok
lenyomják torkodon
a Köztársaság teret! | |
| 1299. | [tulajdonos]: Nagy Gáspár 51. | 2023-11-03 23:17 | Októberi stációk – keserű töredékek
...............................................................Torma Lajos emlékének
1.
Meglőtt, lebénult hősként, áldozatként
félszázadig vártad a nagy napot,
de Isten talán megkegyelmezett,
néhány héttel korábban elszólított.
Tavaly május legvégén,
Gergely temetésén
még toltam kerekesszéked
Kiskunmajsán,
akkor mondtad
a kápolna-sír csöndjében,
fiú, figyelj csak rám,
– szavaid most is hallom –
meghalt a parancsnok,
halott a Corvin köz,
halott a forradalom! | |
| 1298. | [tulajdonos]: Nagy Gáspár 50. | 2023-11-02 23:21 | Félig vakon írt levél J. A.-nak
...............................................................„Bocsássatok meg, hogyha jó a versem
...............................................................„és szeressetek érte.”
............................................................................(József Attila: Egy vak ember sír)
No, éppen ez az, amit nem lehet megbocsátani,
és még százévesen se lehet ilyesmit kérni,
mert a jó vers mindig megbocsáthatatlan,
s Te nagyon sok jó verset írtál ahhoz…
s különben meg… hogy azóta mi a jó vers?
abban már régóta nincs egyezség,
kedves öcsénk-bátyánk…
bizony itt csak az irigység biztos,
csak a ködben kaszaboló táborok léte,
csak a kikiáltóké,
csak a veled üzletelőké
meg az árulás-szakértőké,
no és a harcos kisajátítóké, akik úgy szeretnek,
hogy hónaljszagú ölelésükkel riasztanának el Tőled…
és láss csodát: néhány hónapja láttam
egy különös filmet Rólad,
azt hiszem, a Duna Televízióban,
szerintem nagyon jó volt,
pedig a hossza vagy négy óra,
két részletben láttam, alighanem ezt sem tudják
megbocsátani a rendezőnek, meg azt sem,
hogy évekig koldulta össze a filmre való aprópénzt,
s dacból és szeretetből mégis megcsinálta,
sőt, képes volt a mi eszméletünket is
feltölteni s ébren tartani Veled,
és ama görbületlen gyémánttengelyt tartó
hibátlan versmondataid között,
s ezért… – lehetek elfogultsággal is vádolható –
azt hallhattam a film végén, amit régóta
magam is a legfontosabbnak tartok…
és nagyon szeretlek érte:
„Az Isten itt állt a hátam mögött,
És én megkerültem érte a világot.”
Látod, most kicsit jobban látok… | |
| 1297. | [tulajdonos]: Nagy Gáspár 49. | 2023-11-02 00:26 | Október végi tiszta lángok
Oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire
7.
(Lux aeterna)
A lángok forró szívéhez értem,
nincs, nem is lehet már több
ellobbanó pillanata ennek az útnak.
Élők: mutassátok föl a világnak,
s a hunyorgó égi csillagoknak
a mi hőseinket, szent halottainkat,
akik most már jobban ragyognak,
és fényük egyre fényesebb lesz,
ahogy megérti áldozatukat a nemzet,
ha századonként legalább egyszer
fölkel, és nem riaszthatja semmi fegyver…
Ekkor nagy lesz és hatalmas,
tántoríthatatlanul forradalmas,
bukásaiban is büszke, méltóságos…
Azt súgja: csak a holtak igazára hallgass,
mert az október végi tiszta lángok
szívébe égették a szabadságot! | |
| 1296. | [tulajdonos]: Nagy Gáspár 48. | 2023-10-31 22:04 | Október végi tiszta lángok
Oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire
6.
(Agnus Dei)
Minden a vérükből termett,
és a vérük áramával mozdult,
ha volt még börtönajtó…
megcsikordult.
A gyökér, ha lent szunnyadt a mélyben,
fényre fordult.
Nem volt hiábavaló az sem, ami elmúlt:
feledésre ítélt legutolsó szavuk,
életük, álmuk, hősi áldozatuk.
Temetetlen, megtört testük fölött
a jövő lélekharangja kondult. | |
| 1295. | [tulajdonos]: VÁLASZ A "HÁRMAK" NAPLÓBAN... | 2023-10-26 20:32 | .
..."MÁSKÉPP NEM TÉR ÉSZHEZ" TÁRGYMEGJELÖLÉSSEL KÖZZÉTETT BEJEGYZÉSRE
Kedves Antal, a naplóbejegyzésben foglalt felvetésednek nem ott, hanem a tulajdonosok FB-csoportjában lenne a helye, de már most jelzem, hogy javaslatodat nem fogom támogatni. | |
| 1294. | [tulajdonos]: Nagy Gáspár 47. | 2023-10-26 18:33 | Október végi tiszta lángok
Oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire
5.
(Sanctus)
Mert ezerszer is október-november…
ritka ősz: csak erre gondol az ember,
mert ezerszer is szent hősökért kiált,
kikért eljött még a láng!
S forró szívükben a világ
fölemelhette mégegyszer
lehajtott fejét,
míg reszketve arra várt:
hátha megválthatja bűnös önmagát!
Gyújtott hát sebesen örökmécset…
A halál bizony több lett mint az élet!
S ezerszer szentebb a gyávaságnál!
Fényeskedjetek a gyertyalángnál! | |
| 1293. | [tulajdonos]: Nagy Gáspár 46. | 2023-10-26 15:16 | Október végi tiszta lángok
Oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire
4.
(Libera me)
A gyertya lángja, korma,
s a hirtelen szabadság
fehér áldozati füstje,
akár a holdfény színezüstje
a kivágott zászló-lyuk helyén sietve,
gyűlölt címerét s csillagát feledve
szállt föl az égi csillagokba!
S az idő titokzatos méhéből
egyszer csak kirobbant
a gyermek… az a nem várt,
aki majd mindent
halálpontosan lát:
ő lett az első forradalmár!
És mámorosan skandált
utcákon, tereken át
szavalta a verset…
keze még nem érintett fegyvert,
de már félni sem mert,
hősként tette a dolgát:
vele üzent a szabadság!
Hogy véréből született ő,
aztán hirtelen felnőtt,
mint az a szép őszi álom
mielőtt kilobbant
annyi fiatal élet álma ottan…
testükön nem „fújó paripák”
vágtatták át…
tankok gyalázták őket holtan! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
