"Vajon milyen IGAZINAK lenni? kérdezte a Nyuszi. Kell hozzá valami, ami benned zakatol, ami rugóra és kulcsra jár? Nem attól leszel igazi, hogy ebből vagy abból készítettek, válaszolt a Lovacska. Az egyszerűen csak megtörténik veled. Amikor egy kisgyerek hosszú, hosszú ideig szeret, és nem csupán azért, mert veled játszik, hanem mert IGAZÁN szeret, akkor te is igazi leszel. És az fáj? kérdezte a Nyuszi. Néha igen, válaszolt szelíden a mindig őszinte Lovacska. De amikor igazi vagy, nem bánt, ha kicsit fáj."
„Amikor egy gyerek nagyon-nagyon hosszú ideig szeret, de nemcsak játszik, hanem IGAZÁBÓL szeret, akkor Igazivá válsz… Mire Igazi leszel, általában lebabusgatják rólad a bundát, kiesik a szemed, mindened meglazul és megkopik. De ez mind nem számít, mert aki Igazi, az nem lehet csúnya, azt csak azok látják csúnyának, akik semmit sem értenek.”
(Részlet Margery Williams "A bársony nyuszi, avagy a játékok életre kelnek" című művéből)
Látod, ilyen vagyok édes, konzerven és levesporon élek, s úgy kerülök a túlra át, hogy összetart a nátriumbenzonát. Nem hullik részeire a testem, mikor föld fölé hív újra az isten. Mikor felszínre kerül minden: csontszülők, csontgyerekek, csontcsalád.
Kereslek, de hiába kereslek, nem tudom melyik csont, akit valaha szerettem. Talán előttem vagy, lehet, mögöttem, téged nem tartott egészben a halál.
Nincs mit tennem. Ugye, te is keresel engem. Megismersz ha rámtalálsz: nahát édesem – így szólsz – Én megmondtam: helytelenül étkezel.
De közben örülsz, hogy szép vagyok, hogy mégis bevált a levespor, a konzerv és nemutolsósorban: a nátriumbenzonát.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
