A paraszt (laza fordítás!)

Szeretnék aratni - szólt a paraszt egy nap,
Hát gondolta: Isten nagy - termést neki úgyis ad.
"Vethetnél, valami magot!" - a felesége szólt,
De nem akart ám vetni; nem, ő biztos volt.
Igy álmodott szépen, s az embereknek szólt:
Búza lesz itt biztos, ahol konkoly volt!
De továbbra sem vetett, s nem is ásott hát,
Csak esténként büszkén rázta a dunyhát.
Mondta: az ő Ura nagy,
Mit megígért majd mindent ad!
Várjuk csak az aratást,
S ne keltsünk itt szakadást!

De a napok,hetek hónapokra váltak,
És ő, s a népek csak hiába vártak.
***
Ám mielőtt kineveted ez egyszeri kis embert,
Gondolj bele kérlek:
Kit formáz - nem téged?
Ilyen balgaságra sohase tettél szert?
Téged még soha, semmi orron nem vert?
Nem volt, hogy vártál csak, mikor nem vetettél -
Találsz és kapsz valami jót, ha sohasem kerestél?!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szóesésben (Budapest, 2001)