Cabernet sauvignon

Van úgy, hogy bőrömmé kövül kóbor utak pora,
hogy lekésem léhán az imát, az oldozást:
hogy varjakból burjánzik kertemre változás.
És lehull a tejútról csillagok lámpás-sora.

Zajukból tudom olyankor: a leszakajtott nap,
miután alábukott kecses pukedlikkel,
lohol már a szajha, az ellopott kincsekkel:
így szökik titkos cinkosom az éj leple alatt.

Mikor kínjában a füstös ég szemét kivájta,
macskakövek alá iszkolt vágyak neszei
fénytelen kelet szelét lesik, mint meszeli
a várakozás halotti csendjét az utcákra.

Fagykirály hajózik a holnap sötét hajnalán
felénk, s ágyasa leszek. Őriz a félelem:
nyálkás ujja csupasz magányomon kéjeleg.
S valahonnan hangtalan sírás fátyla száll alá.

Idézi, mint nevettél a téli szürkületen,
úgy, ahogyan lámpa fénye táncol az esőn,
simogatón, testtelen, némán szeretőn,
súgva magad örök látomásigazzá nekem:

illatodba fonódhatok mindig, ahogy akkor
eljöttél fürdetni puha angyaltenyérben,
szemeidből langyosan ömlő szürkekékben,
s benned tiszta leszek minden szégyenheg rováttól.

Mennyek rózsafüzérjéről nekem gyöngyöt csentél.
s pókselyem burokba balzsamozva rejtettem
el szíved alá kárhozott magzat-szerelmem,
mielőtt a varjas hóhér éjben köddé lettél.

Nézem, hogy törik hullámként, tompul az ablakon
még a zaj, csípős szél hogy tépázza az esőt.
Lassan hűl a kályha. jönnek rám vérmes idők.
Lepkeálmok maszatjai sápadnak a falon.

Csókod mállott púderfoltban simítom arcomon.
Jégüvegtesttel szemem vermeli a tavaszt:
tébolyon áthúzódó ronthatatlan vigasz.
Élces pitymallatot oldó cabernet sauvignon.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.