Nõnapra

( Férfi társaimnak is )

Még felveri a szó a meghitt csendet
Még forr a világ bús tégelyében
Magunkban hordozzuk az ünnepeket
S hallgatjuk némán, mit súg a lélek
Így óvja gyermekét a bezárt rügy
Ha jeges orkán motoz a fákon
Ölelése vigasz, teste melege
Átjárja a sarjadó virágot

Ébred a tavasz! Hóbuckák tövében
Fény kavar táncoló vízgyűrűket
Suhogó szoknyás szél bújik, simogat
Tüzet lobbant hunyorgó szemünkben
S jönnek a kikelet féltett ékei
A NŐK, testünkből vett oldalbordák
Hát hajts fejet óh férfinép, ha látod
Ez isten teremtett csodás formát

Köszöntsd a NŐT, a LÁNYT, az ASSZONYT
Jó szóval áld meg és kövesd vakon
Hiszen Ő a FÉNY és te vagy az ÁRNYÉK
Még vele jársz mennybéli utakon
Mert háborgó tenger a lét, s ne feledd
A révbe az út csak együtt vezet
Összefon és behálóz velük a sors
Mint testet a szétfutó erezet
Értelmet adnak éjnek és nappalnak
A széthulló felhőknek ragyogást
Egy-egy mosolyt csak a reményt vesztőknek
Szunnyadó tüzeknek fellángolást
Ízzó mélységek ölén repítenek
Fel a csúcsokig a tündéri NŐK
Szivárványként a felhevült nyárban
S megállítják a rohanó időt
Gyermeket szülnek érted, s önmagukért
Így van jól! S közben észre sem veszik
Állj meg egy percre! Egy száll virág mellett
Csókold meg érte áldott kezeit
S oszd meg örömöd, ha víg napok jönnek
Légy vele a bajban, ha nincs remény
Vígasztald meg, ha homlokára gond ül
S szemében fájón megtörik a fény

Mert nélkülük a lét gyökértelen
Dadog a szó, színtelen a virág
Meg kell hallnod, s újjászületni értük
Minden nap és tiéd a világ


2007 március 08






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.