Sötét van...
Sötét van…
A csillagok fehér fényében
elmélkedve, gondolkodom, néhány fényévre
mi van?
Az ember halandó,
S miközben fejében kapkodó
gondolatokban, vagy ülve a Trabantban
gondolatokkal játszva magában
nem is sejti a lényeget,
mert hisz hiába keresi a végeket,
hiába keresi tényeket,
remélve, hogy megoldja az életet,
azt sosem fejti meg.
Az ember elmúlik.
S mint ahogy a levél elbukik,
néha egy-egy csillag is elhullik,
de a vágy sosem múlik,
sőt, egyenesen növekszik
hogy megfejtse azt, ami nem is létezik,
miközben más csak vétkezik
saját maga ellen.
Sokan mondják, hogy a lét múlandó,
pedig a sok földi halandó
nem is sejti a lényeget,
azt, amit én sem sejthetek.
Egyszer valahova elmegyünk,
nem tudhatjuk, hova kerülünk,
talán azon a helyen lesz lelkünk,
melyről itt elmélkedünk
a sötétben,
a csillagok fehér fényében,
s a hely néhány fényévre
biztos ott van.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
