Bauman József
Este
Lehull az est,
Lassan elfárad a test,
Baglyok hatolnak
Át, madarak nem dalolnak
Asszonyok hajat kefélnek
Odakint tücskök alig zenélnek
Egy-két lámpa ég,
Az óra kilencre lép,
Emberek nagyokat gondolnak
Nem élnek holnapoknak
Cserebogarat cserélnek
Gyermeket vetélnek.
Mit ér az élet?
Hisz úgyis bevégzed…
Az emberek minek tengnek?
Nincs társa a testnek…
Vagy miért van társa,
Mikor az egyiket úgyis elássa
A fekete kaszás...
Az egész élet rablás,
Miért a pénz, ha elfogy,
Mert visszajön? Dehogy,
Miért dolgozol, állat?
Nem becsülik munkádat
Zsarnokok, gengszterek,
Csak bábok az emberek.
S most egy busz suhan,
Gyerekek az ablakban
Autó harcolnak
Gyalogosok rohannak
Harangok csendülnek
Az ételek kihűlnek
Még egy vonat jár,
Indul, nem vár,
A fények kimúlnak
Az autók megállnak
Minden lefeküdt,
Minden kiürült.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|