Repedések

A mai nap is eltelt.
Feküdtünk a farancián, (ágyon)
és végig számoltuk a plafon repedéseit.
Azt próbálgattuk vajon melyikbe férnénk bele,
ha összehúznánk magunkat.
Én kiválasztottam egyet az ajtónál.
És egyre jobban elkezdtem hasonlítani rá.
Te a szád elé kaptad a kezed.
Láttad, hogy eddig sem kifogástalan testem,
repedés alakúvá- alakul.
Ekkor gondoltam rá, hogy elmondhatom:
végre én is alakulok.
Határozott célt öltött bennem az a micsoda a plafonon.
(Vagy lehet, hogy én öltöttem fel az ő célját- ez már filozófia)
Szóval alakulok: lesz katalizátoros,
automata seb-váltós, önmagától parkoló.
Lesz ketecske, házacska, földecske,
ahol turkálhatok, és ha meglátogatnak elmondhatom:
Ne hagyjátok figyelmen kívül a kis repedéseket.
Nézzétek át a falakat.
Illeszkedjetek kartársaim.
Járjátok be az összes szobát.
Keressétek a repedéseket.

És akkor nevettünk.
Te hozzám vágtad a párnát.
Tudtuk, megint a szombat esti bor- mámor
böfögte fel emlékeit.
Eltelt a nap.
Rájöttünk: ki kell meszelnünk a szobát.
Tele van hézagokkal.
Az állapot tarthatatlan.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.