Hazafelé

Pepita kémény a tetők tengerében.
Hanyadszor járok erre, és még
egyszer se vettem észre! Aztán, ahogy
közelebb érek, szem elől
tévesztem, és elfelejtkezem róla.
Kis magán-discovery hazafelé.

Mint ha egy lerabolt gyarmaton élnék,
őshonos növény, aki nem bírja
a klímaváltozást, vagy
kiszipolyozott tisztviselő, zsebében
színlelt szerződésekkel.
Memorizálok vezetés közben, talán
hazáig nem felejtem el.

A tenger beúszik nyitott szemembe.
Érzékeim megtelnek csillogással.
Micsoda túlfűtött város! Nem is
én vagyok, aki rákiabál a kéregetőre,
hisz olykor én is kuncsorgok
kicsinyes kurátoroknál, és
belehalok, hogy rám se néznek

a hűvös autók arctalan pilótái.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Új Forrás, 2006 nov.