Egy vonatutazás bejegyzései

Azt hiszem újfent csak elékárhozok,
Lekéstem megint a gyorsvonatot.
Hiába főznek otthon halat,
Ha így halad alant a személyvonat.

itt állunk az Isten háta mögött,
Lehúzom a mocskos ablakot,
S a bakterház felé köpök.

Nem mozdul még a száradt fűszál sem,
Beteszek a számba egy cigit, hogy
Lássam, hogyan lélegzem.

A bakter egy száz éves bolhás nő,
Negyed óra a semmi közepén:
Tokorcs forgalmi kitérő.

Az elálló fülű szörcsöki lány,
Tizenhét éves, vagy több is talán,
Karakószörcsöki angyali lény,
Illatod akár a friss sütemény.

Aztán Tüskevár az állomás,
megint egy szerelmes hű vallomás,
A bakter egy gyönyörű, szőke magas,
Domború zubbonyú hölgyvasutas.

Mindenhol megállunk, itt is megint,
Kalauz leszáll, a kezével int,
telnek az órák, a személy zötyög,
Szombathely és Veszprém között.

Veszprémben megannyi gyönyörű hölgy,
Eltévedt utazó me ne lepődj!
Királynők városa régóta áll,
Balaton ékszere kincsekkel vár.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.