[Enyhe az idei tél...]

Enyhe az idei tél. Talán még hó sem esett.
Isten idén megkíméli a hajléktalanokat.
Gondolta, most enyhít egy picit a szigoron,
segítve ezzel az eszkimókat is. Csak Isten
jelen pillanatban nem gondol a globális
felmelegedésre. Vagy ha mégis, akkor
meg kell fordítanom a kérdést. Ebben az
esetben Isten büntet. De ha nagyon tárgyilagos
akarok lenni, akkor Isten nincs, így sem
kímélni, sem büntetni nem tud. Így kit
okolhatunk? Saját magunkat? Á, azt nem lehet.
Az öngyilkosság lenne. Ami meg abnormális.
Ugyanis az emberiség, jelen állás szerint,
nagyjából boldog. Ismertem egy embert,
aki öngyilkos lett. Ő egyáltalán nem volt
boldog. Igaz, ugyanúgy viselkedett az utolsó
néhány órában, mint ez idő tájt az emberiség.
Elkezdte felélni a tartalékait. Ivott, a kocsmában
mindenkit meghívott egy felesre, aztán közölte
a kocsmárossal, hogy ma éjszaka öngyilkos lesz.
Az is lett. Felakasztotta magát, mint egy kimosott
rongydarabot, amiből még csöpög a víz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.