Az idõ fogságában

hogy rohan
a végtelen pusztán
a betöretlen csikó-idő
követhetetlen a vágtája
párás verejték csorog
kavargó légörvény közepette
elnyeli fényét az évnek
keményen markolja torkát
fullasztó ez a rohanás
lihegve, tüdőtelen hörgéssel
kapkodsz levegőért
mint kinek hóhér
ereszti nyakába a kötelet
játszik veled
kaján vigyora sejteti
hogy bármikor
hálót vethet rád
véget vethet életednek
kiúttalan helyzeted
vergődsz az idő fogságában









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.