Erõs és gyenge, bátor és félénk, bölcs és ostoba



Erős vagyok, hidd el, erős rettentően:
nem izomkolosszus, de bízhatsz erőmben.
Kapaszkodj belém egy életen át bízvást:
tudom – vagy majd együtt megfejtjük – a járást.

Bátor vagyok, hidd el, rettentően bátor:
nekivághatsz velem, szemben ha sikátor
meredez sötéten: nem tesznek kárt Benned,
míg Melletted vagyok. Előbb dögöljek meg.

Én bölcs vagyok, hidd el, szörnyen bölcs, de tényleg:
gondolatom, léptem, tettem Te vezérled.
Azért is vigyázom magam féltve-óva,
mert szükséged van rám, ha nem is tudsz róla.

                           *

Gyenge vagyok, hidd el, rettentően gyenge:
szeretetre vágyom én is, s védelemre.
Sugárzom Feléd a derűmet, hogy tetsszek,
és bensőm olyankor valóban nem retteg.

Amúgy félénk vagyok, rettentően félénk:
félek, hogy meglátom lelkem ellenségét.
Sivárság a neve, Szerelemtelen Tél;
egyszer már járt itt, de megmenekítettél.

Én ostoba vagyok, rettentő ostoba.
Él az Édesanyám (s nincs jobb édesanya),
de nevelj Te is! Én nem nélkülözhetlek:
ellentét-záporban egy biztos. Szeretlek.



2002. december 26.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.