Utolsó perc
Lassan kúszik a szélbe
Bánatos, fekete napokon
Szálva közelít, nincs vasekéje
Felém jön, átkel a patakon.
Mily nehéz, és rémítő kicibálni
Az élet Földhöz láncoló vasszögeit
S türelmesen, fehérben várni
Míg Ő szerelmes kéjjel közelít
Észrevenni az élet fehérjét
Látni a jót, most megtanulom
De mikor élhettem volna az érzést
Átnéztem rajta fukaron.
Utolsó perc, s a feketeség árja
Belopózik az ablak alatt
Az alvilágot hozza szobámba
És az életemből semmise marad
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
