Kitágul a tér
Már ősz ez itt, a gólyák és a fecskék
Rég délre húztak, lehullott a lomb
Kívül is, belül is üresség
Az ember a téltől szorong
Az ősz használta festék
sincs, fakó napkorong
néz rád, csak emlék:
Itt nyár loholt
A fenti versszak csak írásgyakorlat
Mert nem gondolom, hogy ez már az ősz
Míg az évek kihívást hoznak
Kár elfutni a nyár elől
Fönn a hosszú platónak
örülsz. Hát így időzz
a nyárban. S mondd azt:
Ez még nem ősz
Az évekkel fogyó energiákat
Más dimenziókból pótolhatod
Kitágulhat a tér a mának
Másképp látod a holnapot
A képzeletnek szárnyat
adsz, bár időd szabott
Új forrás árad
Friss víz buzog
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
