Undor


Napok óta ökölődött
míg végre mára kiokádott

tegnapi csendjei mostanra
árnyékszürke szavak

oszlik már tudatom
bomlasz te is lassan
zsigereimben
olcsó jázminízű kölnijeiddel
eperszagú rikító rúzsaiddal
őrizlek

röhögés kíséri mozdulataim
a kocsma ragacsos padlóján
gurulnak szét szemeid

bámulnak
savószínű közönnyel
ablakon át szélfacsarta fák

próbálom kezeimmel összefogni
hasadó agyam

azt mondják pár deci
hatvan százalékos alkohol megöl
erre iszom

poharam
torz körvonalain át
most végre
meglátom ki vagy.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.