Kánikula
Olvasol.
Hűsölök a medencében.
Emberi szőr, hasforradás, gatyamadzag.
Nem érdekesek a ráncok,
sem az anyajegyek.
Vakvágány a hasonlatosság.
Napsimogatottan heverészek.
Felállsz a nyugágyról,
a nyárutó bús fűszereivel
együtt szálló illatnyomom
a fürdőzőknél vizslaként felfogod.
Fényhurkok kergetőznek rajtam,
amikor intesz nekem.
Forradásom, minden ráncom,
vakvágányom és anyajegyem
mozdulatodhoz teremtetett.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-09-16 17:04:35
Utolsó módosítás ideje: 2026-09-16 17:04:35
