Valami sárga volt


Valami sárga volt, talán a villamos
- a múzeum lépcsőjén ébredtem fel -,
vagy feszes, sárga trikóban a gyep napos
felén egy lány, mellein Budapesttel.
Egy ásítás alatt el is tűnt, az ingem
foltos lett a nyáltól, lassan visszatért
belém a délutáni forgalom, minden
hang elért, platánok csíkozták a fényt.

Nem volt idill. Akadozott a forgalom,
egy duda-tülkölés fülemben ragadt,
tollboa ficánkolt a másik oldalon,
a múlt harisnyáján szem – egy lánycsapat
a múzeum lépcsőjén felszaladt. Manírnak
tűnt az egész. Lakk a város körmein,
de zsibbadtam, s a szélben verdeső hírlap
- tűnő öntudat - szárnyra kapott megint,

megemelt, villogva egy erkélyen ruhák
szellőztek, a tetőkön tombolt a fény,
míg lent már árnyék szelte át a délutánt,
s kattogtam a fáradtság áramkörén
ki-be. Fent valami csattogott. Fénykaros
ruhák, szél a szélben. Ott eleresztett,
láttam fentről, amit az álom partra mos:
szépséges, szőrös lábú Budapestet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2005. IX.