Lécek között


Felhők húznak el felettünk,
a nap, mint egy másológép
fénycsíkja, végigpásztázza
a kertet. Délután van, fekszünk

a fűben, egy bicikli kattogása
az útról, a fénylyuggatta lombok
foltjai, papírvékony az egész.
Hihetetlen, mint egy tökéletes

másolat. A kerítés lécei között
ellátni a papír széléig, a felhők
állatai között a napig. A kert,
a délután, az út és kifutása

a láthatárból, ismerős minden.
Fekszünk a kattogásban, ellátni
egész a széléig, a felhőkbe szúró
fákig. Mögöttük tűnik el az út.    








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.