Fekszik az ember…
Tán még alva, vagy már halva
Nap perzselve, megaszalva
Kimerülve, sírva nevetve,
Egy kereveten szenvedve
Rég elveszett emlékekre
Emlékezve reménykedve
Megváltásban, agymosásban
Süllyedezve vég-sodrásban
Beszűkül szeme szivárványa
De remél s vár a nirvánára
S a végső válaszba zuhanva
Már nem élve, még nem halva
Fekszik az ember.
