“Living what scares me to death”
A tenger mélyéből felbukkanva
Csak a lélegzet szakad fel.
Az első pillanat:
Az életöröm.
Még ver a szív,
Zubog a vér ereidben
Tüdőd oxigénnel telt.
Mégha oly céltalan
De úszol
Pedig a végtelen van előtted
Haladsz előre
Talán, mert csak sejted…
Hasítod a hullámokat
Ez az életösztön.
Pedig nincs délibáb-ígéret
Nem vijjog sirály körötted.
Kapaszkodó nélkül,
Hit nélkül.
Az elrendeltetés szerint,
mert megszülettél.
Senki sem ígérte a
Fogantatás pillanatában
Hogy könnyű lesz.
… karcsapásaid ritmusa
Magával ragad…
És ma is gyönyörű volt
A naplemente…
2006.08.05.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
