Itt és most
Uram, mondd, mit kellene tenni,
Az álmokat elvetni, elvetni?
Akár a magot, mit leszórok a földre,
A fohász: megtartani örökre.
Ki mondja meg, mi a hamis az igaz?
Vágyaink jönnek, mint tél után a tavasz.
De mi gyarló emberek hírében,
Keserűséget szülünk szájunk ízében.
Ahogy vártuk, sosem érkezik,
Későn jövünk rá, hogy már régóta létezik.
A van-lesz jövő mellettünk bandukol,
Ha elengedjük, láthatjuk: haldokol.
Mert felvillan egy újabb kósza kép, álom,
És immár túlléptünk a határon.
Oly távlatokba nézünk szüntelen,
Hova nem vezet más, csak a küzdelem.
De mindig itt a kezünkben a való,
Csak el ne vigye, az idő, az a rabló.
Elhintem hát álmaim magját,
És létem minden percében megragadom karját.
Csak az itt és most jelszava győzhet,
Ha megőrzi a jelen, mint egy kőzet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
