Körvers

              
Nem teheted meg nélküled
Ezt suttogja az ítélet
Mélyen, mélyen

Kárba vész a fegyelem
A vesztességért nincs kegyelem
Kétely, kétely

Lesz, ha te is akarod
Mondom, de tovább zavarod
Álmod, álmod

Megtalálnád, de ha utolért
Már mást célzol a valódért
Métely, métely

Kergeted az életet
Így az is üldöz tégedet
Engedj, engedj

Egy kicsit a húrokon,
Ne szorítsd a gyeplőt konokon
Magad, magad

Mert önmagad vagy ellened,
Ha csak nyomorítod lelkedet,
Vesd el, vesd el

Mindazt, ami gyötrelem,
Ha szorítod, nincs kegyelem,
Léted, léted






Bár vacogtat a félelem
Sorsod vágtat a lényegen
Vezess, vezess

Mutasd, merre visz végzetem,
Ezt suttogja az értelem
Tévút, tévút

Sose számíts semmire,
Mindig annak kell lennie,
Mi eljön, eljön

Egyszer úgyis megérted,
Hogy nem használ a képleted
Szabad, szabad

Így kövesd az utadat,
Nincsen más, csak akarat,
Hogy elérd, elérd

Mi életed célja: ez
Nem kell más, csak az mi lesz,
Sorsod, sorsod

Ne gondold, hogy elrontod,
A kétkedés nem rokonod,
Akard, akard

Mindig a jót megcélozd,
Terved legyen páncélod,
Megvan, megvan

Hogy végre ki tudd mondani,
Csak azt kell nagyon akarni,
Mi elér, elér.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.