Repülõtér
Átvágtunk a repülőtéren,
zokninkra kéredzkedtek tapadós kis kórólabdacsok,
néha birka-bonbonba léptünk,
de tudtuk, hogy egyszer úgyis átérünk a túlsó dombra.
Röhögtünk, hogy a többiek töri órán hajtják a papírrepülőket.
A szekérútra érve lányneveket firkáltunk a porba,
aztán unottan zöttyentünk a kiégett fűbe.
A zsebekből előkerült a cigi,
szívtuk a füstöt, mint fölbukó gyöngyhalász az oxigént távoli tengereken és
fújtuk, mintha a szívünkben föltorlódó vért próbálnánk kipréselni.
Halálról beszéltünk, Istenről, s lányok neve csikorgott a fogunk alatt.
Éreztük, hogy ilyen egy férfi barátság, ilyen lehet a nemlét ölében ringani.
Piros sárkány húzott el fejünk fölött.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
